Category : Mindennapok
A sablon ITT található.
Aranyos, egyszerű és gyorsan elkészíthető. Kell ennél több?
Hozzávalók:
Nekem csak 3D-s ragasztóm volt hirtelenjében kéznél, de természetesen egy mezei ragasztóval is simán helytáll.
Egyszerű képként, üdvözlő/köszönőkártyán simán viszi a prímet.
Szeretettel, ölel: Le… Volk
Anyukám már nem bírta nézni a szenvedésemet, ezért hozott egy pohárkányit a világ legfinomabb konyakjából.
Ez volt kb. délben, és még mindig itt van a háromnegyede. Csak belenyaltam, hogy tényleg annyira finom-e, mint ahogy az illatán érződik.
*
A történet valahol régen kezdődik, pontosan nem is tudnám megmondani a dátumot. 
Mindenesetre sikerült odáig jutni, hogy álmatlan éjszakát okozott. (Nem rosszra gondolni!)
A csipet-csapat pénteken elment borozgatni… Maradjunk annyiban, hogy jó kedvem volt amikor hazaértem, este pedig úgy dőltem be az ágyikómba, mint a liszteszsák. Szerencsére a fejfájást is letudtam pénteken, így csak 9-ig döglődtem szombat reggel. Aztán onnantól számítva katasztrófa volt a hétvége, olyan értelemben, hogy a gondolataim egy másodpercnyi nyugtot sem hagytak nekem. (Tudom, emberi lényként ez valószínű; de ez most komoly dolog…)
Éjfélig tévéztem – az utolsó film teljesen kiesett -, aztán ma hajnalig a plafont nézve gondolkodtam, közben zenét hallgattam, hogy hátha elnyom valami dallam – de nem jött össze. 10-kor a szomszéd kutyája ébresztett, és megint 2 órát zakatolt az agyam, míg végre összekapartam magamat valami élő formátumba.
Itt jött a konyak a képbe, de jelenleg még mindig nem tudom, hogy mit akarok… Kár, hogy nincsen egy merengőm. -.-” Annyiban sikerült dűlőre jutnom, hogy nem rajtam áll a dolgok végkimenetele. Csak ez a bizonytalanság annyira… feszélyező.
A jelenlegi állás szerint a történet vége szomorú lesz számomra… Már a gondolat is lehangol. Ha másképp alakulna, akkor viszont… Nem, inkább maradok a realitás talaján. 
Ha megint nem tudok elaludni, biztos, hogy ledöntöm a konyakot, remélve, hogy elaltat; bár a holnapi nap fényében nem tanácsos becsiccsenteni.
***
Ha nem összeszedett a bejegyzés, bocs, de megettem egy féltepsinyi cherry queen-es süteményt. (Gondolkodás közben.)
Lehet, hogy ezt a posztot holnapra megbánom?
Nem.
Remélem.
Category : Filmek
EREDETI CÍM: Jack and Jill
amerikai vígjáték
Szereplők:
Adam Sandler (Jack / Jill)
Al Pacino (önmaga)
Katie Holmes (Erin Sadelstein)
Eugenio Derbez (Felipe – Felipe nagyanyja)
Valerie Mahaffey (Bitsy)
David Spade (Monica)
Nick Swardson (Todd)
Shaquille O’Neal
A Sadelstein család boldogan él gyönyörű Los Angeles-i otthonában. A nyugalom és békesség szinte megzavarhatatlan körülöttük. De csak szinte. Évente egyszer, a Hálaadás napján beüt a ménkű: meglátogatja őket a családfő, Jack (Adam Sandler) ikertestvére, Jill (Adam Sandler).
Az ikrek elképesztően hasonlítanak egymásra: abban is egyformák, hogy alig viselik el a másikat. Igaz, Jillt valóban képtelenség kibírni. A nő hisztis, kiszámíthatatlan, akaratos, és a medencében szeret jet-skizni. Látogatása idejére a villa és kertje háborús zónává válik, a testvérek kiássák a csatabárdot, és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, ha kicsit kínozhatják a másikat. Egyedül Al Pacino nem érti az egészet. Ő halálosan beleszeret Jillbe.
***
Jancsi és Juliska
Adam Sandler rajongóknak csalódás ez a film, de ezenkívül szerintem teljesen rendben van. Oké, mondjuk én is csak azért néztem meg most, mert nem volt semmi egyéb ötletem, hogy mit dobjak be. Egyébként én is ódzkodtam egy kicsit, mert sablonos sztorinak ígérkezett. A nagyon alap sztori valóban az, de amilyen alakítást levágnak benne…
Al Pacino teljesen lesokkolt! Más karakterekhez vagyok szokva tőle, de ebben a filmben… A végén már sírva röhögtem, és azon gondolkodtam, hogy hogyan sikerült ebbe a filmbe, főként ebbe a szerepbe beszervezni. (A pénzen kívül.)
Jill figurája nagyon irritálóra sikeredett, de igazi poéndombocskát hozott a cselekménybe. (Azért nem poénhegy, mert láttam viccesebb filmet is.) Az örökös izzadságfolt… XD Kész merénylet a lepedőn.
Debil egy film, de kár lett volna kihagyni. Ez egy kellemes felüdülés volt, azokhoz képest, amiket az idei (amerikai) repertoárból néztem meg…
