Magyar szerző.

*

Fülszöveg

Holly Reed újdonsült menyasszonyként boldogan tervezgeti vőlegényével közös életét. Amikor váratlanul minden darabjaira hullik, ő egyik napról a másikra egy Isztambulba tartó gépen találja magát, hogy nővérét követve ott kezdjen új életet.

Félelemmel vegyes izgalommal tekint az új ország, új emberek és az ismeretlen kultúra felé, ráadásul már a repülőtéren belefut egy lekezelő és arrogáns alakba. Az ördögien vonzó, gazdag üzletember, Kemal Güven minden nő álma, épp csak Hollyé nem.
Azonban az élet újra és újra egymáshoz sodorja őket, míg végül Hollyt teljesen megbabonázza a perzselő tekintetű, szenvedélyes férfi.

Csakhogy Kemal Güven élete maga a titkok vihara.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3,5 pont

Szappanopera. Török. Magyar.

Nem leszek népszerű a véleményemmel, de ez a szerencséje a saját blog vezetésének, hogy senki lelkét nem kell ápolgatnom, és a szemébe hazudnom, hogy ez mennyire egy jó könyv, pedig egy hangyányit távol áll tőle.

Kezdjük a szokásos körrel, hogy magyar – kortárs – szerzőket, ritkán szoktam véleményezni. Ez továbbra is abból fakad, hogy egy részüket vagy ismerem régebbről, vagy szimplán nem üti meg a művük a kiadási mércét a szememben, mert legjobb esetben is csak fanfic minőségűt alkottak. Félreértés ne kerekedjen, szoktam tőlük olvasni, követem előrehaladásukat, de vagyok annyira toleráns (néha), hogy nem szedem ízekre őket. Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük mi volt a problémám ezzel a könyvvel. Próbálok majd szofisztikált lenni.

A szerző másik könyvével találkoztam először, de azt muszáj volt egy kicsit letennem, mert így korona idején, kicsit lehozott az életről. Ez a műve is itt volt valamelyik kupacban, és emlékeztem, hogy ennek a fülszövege már korábban is jobban tetszett, mint a másiké, szóval előre vettem ezt és lehet, hogy mindenki jobban járt így.

A borítót, ha nem is imádom, de szeretném kiemelni, mert simán felveszi a versenyt a nagyobb kiadók alkotásaival. Ha simán velem szembe jönne egy boltban, levenném a polcról. A cím egy kicsit hatásvadászra sikeredett, de megbocsátható mértékben, így kijelenthetem, hogy nem a külsővel volt problémám.

Tudjátok, hogy a romantikus-rózsaszín, esetenként a cukormázas nyáltengerrel, simán meg lehet venni engem kilóra, meg szeretek kísérletezgetni is, kitekintgetni más műfajok felé. Tehát nem jelent problémát az sem, ha számomra kevéssé ismert kiadó terméke kerül a kezembe. Meg kell adni nekik is a lehetőséget. Bár elég sokat szoktam fohászkodni, hogy minőségi legyen az értékesített könyv. Sajnos az utóbbi időben nagyon felütötte magát az, hogy mindenki a kis sztoriját nyomtatásban szeretné viszontlátni, esetleg még pénzt is keresni vele; akár azután is, hogy a kiadók sorra elutasították. Nos, ez szép álom, gondolat, és mindenki elkezdte valahol…, de mindig (képletesen) tövig rágom a körmöm, hogy ne ilyen műbe fussak bele. Ennek hozadéka az is, hogy a belső tartalom, nincs átfutva ezerszer, ezer előolvasó, szerkesztő által, és bizony, ilyen-olyan hibák, akár tömegesen jelen vannak a szövegben.

Ebben az esetben, tehát kifejezetten ennél a könyvnél:

A korrektúráért felelős személy(eke)t páros lábbal kirúgni a… pipacsmezőre virágot szedni. Ha ezért valaki pénzt kapott, akkor minimum visszakérni a zsetont, mert ritkán sikerül ennyire trehány minőséget kifognom, de ez bicskanyitogató volt. A legelemibb hibaszűrő, a nyomorult helyesírás ellenőrzés bekapcsolása a szövegszerkesztőben, és ha a szerzőnek nem sikerült ezt megtalálnia, akkor legalább a magát KORREKTÚRÁÉRT FELELŐS SZEMÉLYNEK hívó akárki, ne csak próbálja, hanem kapcsolja is be. Ha puszira nézte valaki át a szöveget, akkor meg rohamtempóban kell olyat keresni, aki ténylegesen átnyálazza a szöveget, vagy olyan barátságokat kötni, akik nem hazudgálják azt, hogy elolvasták – és javították a hibákat.

Most sokan gondolhatják azt, hogy mit kukacoskodom a helyesírással, a folyamatos elütésekkel, betűkihagyásokkal. Nos. Nagy a tenger, és sok hal van benne. Ha legközelebb elsétálok a romantikus polcsornál, és egy könyvre elegendő pénzem lesz, előbb fogom annak a szerzőnek a könyvét a kosárba tenni, akinek a korábbi művében rendben volt a helyesírás, szövegezés. Ez ugyanolyan, minthogy bizonyos fordítóknak más munkát kéne keresniük… Szerintem mindenki tud ilyen példát felhozni.

A könyvben minden van, mint a búcsúban, tiszta vegyes-vágott. Lehet ilyen egy sztori, de bölcsen kell bánni a tárral, hogy a végén nyertesen jöjjön ki a harcból az író. Ennél a könyvnél ez nem érezhető. Oké, pörög, mert történik benne valami, derülnek ki a titkok egymásutánban, hullnak a szekrényből a csontvázak, de mindezt elég szerencsétlenül sikerült tálalni. Nem kellenek állandóan, nagyon mély érzelmek, de azért egy gagyi szappanopera is jobban tud teljesíteni, mert a nagyjelenetnél azért ott is megerőltetik magukat a színészek, rendezők. Itt meg végig az az érzésem volt, hogy ha kiderült valami, Holly szürke egérként elnyámmogott a dolgokon, körülötte meg folyt a hiszti.

A főszereplő nő (Holly) másodlagos, szürke kis árnyék lett szép lassan a történetben, annak ellenére, hogy elvileg az ő szemszögéből is követjük a cselekményt. Nem tudom mi történt, lehet, hogy a monoton érzelemmentesség miatt fejeztem be a könyvet ezzel a gondolattal, de tény, hogy egy főszereplőtől azért többet vár az ember.

Ava egy hisztis pi… pincsi. Legyen ilyen karakter, legyen problémája az életben, valamint egy idő után kiderült, hogy miért ilyen, de könyörgöm, az irritációnak is van egy határa. Nem hiszti kell a könyvbe, hanem néha olyan érzelmek, amik tényleg megérintik az olvasót, nem csak felületes irkafirka, állandó hisztirohamok. A többi szereplőről is írhatnék, de ők ketten voltak azok, akiket mindenképpen ki kellett emelnem. Kemal sem piskóta, de a folytatásra is kell valamit hagyni…

Törökország megjelenítése egy fokkal jobb volt, mintha egy sima egyhetes körutazásból született volna, de nyugodtan lehetett volna több ízt, illatot, hangulatot megjeleníteni. Hisz ezért is ír az ember külföldi érdekeltségű sztorit, és nem magyart, igaz?

A következő kötetet várom, mert látok mind a szerzőben lehetőséget, mind a sztoriban. Csak keressen egy ténylegesen hozzáértő személyt az írásának gondozására, mert hamar bele lehet bukni ilyen – elsőnek talán apróságnak tűnő hibába.

Na jó…, a jótékonysági, ingyen tanácsaim mára kifújtak.

Kedves Szerző! Nem szerettelek volna elkeseríteni, de ezek olyan kritikák (tanácsok – nézőpont kérdése), amik megfontolandók, és azt hivatottak elősegíteni, hogy a következő könyved jobb legyen, mint ez.

+1 Hogy minél kevesebb olvasót veszíts, jó lenne a folytatást idén kiadni, de legkésőbb 2021 első felében. Peace.

*

Amit én olvastam
Veda Sylver: Titkok ​vihara a Boszporusznál

Kiadó: Gyémántfelhő
Kiadás éve: 2019
Oldal: 370
Egyéb: Könyvtári

– Az a férfi egy megvadult bika, és én vagyok a szemében a vörös posztó. Minimum újra kellene születnem ahhoz, hogy felvegyen a titkárnőjének.
– Ne dramatizáld túl! Szerintem, ha elmagyarázod neki, hogy pont egy nehéz időszakon mész át, és nem gondoltad komolyan, amikor leseggfejezted, meg fogja érteni.

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük