Tizenkét szék

Újra és újra.

Klavgyija Ivanovna nem számított infarktusra. Ám amikor mégis kopogtat a vég, az öreg Madame (Láng Annamária) megvallja vejének, Ippolit Matvejevicsnek (Hegedűs D. Géza), hogy a családi briliánsokat egy régi ülőgarnitúra 12 székének egyikébe rejtette a szovjethatalom elől. Ippolit a székek nyomába ered, miközben szemei előtt a hajdani szép napok lebegnek, amikor még nemesi marsallként masírozott a cár oldalán. Ám az utcákon már épül a szocializmus – ha más nagyon nem is -; és a kincs szaga Ippolithoz vonzza a vállalkozó szellemű papot, Fjodor atyát (Rába Roland) és a jóképű szélhámost, Osztap Bendert (Vecsei H. Miklós). A hajsza 12, nyomokban oroszos dalban bomlik ki.

2020. július 13.

Élménybeszámoló

Tizenkét szék

színházi előadás

TRIP

Így értékelem

Kezdeném rögtön azzal, hogy ezt a bejegyzést már rengetegszer elkezdtem megírni, mert a legtöbb előadáson ott voltam – talán ez rögtön bizonyítja, hogy mennyire jó darab –, csak szimplán inaktív voltam a színházi bejegyzések írása terén. Most eljött a pillanat, hogy prezentáljam ezt a gyöngyszemet, bocsánat briliánst.

Még a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében sikerült anno lecsapni egy jegyre, és onnantól kezdve, amikor műsorra tűzik, legalább az egyikre sikerül eljutni. Egymásután kb. 2-4 db előadást szoktak műsorra tűzni. Ez attól is függ, hogyan sikerül a művészeknek összeegyeztetni a szabadidejüket; a fenti leírásból kitűnik, hogy milyen neves gárda szerepel a darabban, így érthető, ha évad közben nehezebben sikerül összehozni egy-egy előadást. Érdemes lecsapni a jegyekre, mihelyst műsorra tűzik. 😉

Eddig a darabot a TRIP hajón játszották, ami önmagában nagy élményt nyújt szerintem a közönségnek. Az előadás előtt és után fel lehet menni a fedélzetre egy-egy fotóra, italra, ami még inkább hozzátesz az estéhez. Aki esetleg nem bírná a hajókat, annak most lehetősége nyílik máshol is megtekinteni az előadást, mert szeptemberben kihozzák a partra. Nézzetek utána, de továbbra is, én inkább a hajós megoldást ajánlom.

A régen megszokott pontozásos listámat, most annyira nem érvényesíteném, mert annyiszor láttam, mindig kicsit másként, más szemmel néztem, így maradnék a szöveges értékelésnél.

Először is, a cselekmény alapja imádás: nagyon jól lett megcsinálva, ötletesen színpadra állítva egy – mondhatni – irodalmi monstrum. A könyv elolvasása tervben van, de szerintem majd télen kuckózok vele, mert nem egy rövid műről van szó.

A díszlet nagyon királyul lett kialakítva, viszont egy kicsit veszélyes is. A minimalizmushoz mindenképp hozzátartozik az, hogy egy kisebb színpadra van megalkotva az előadás, így nyilván nem lehet nagy, grandiózus elemekkel dolgozni. Persze ezt sikerül ellensúlyozni az óriási (és kemény) asztallal, illetve a háttérül szolgáló vászonnal, amire a dalok szövegét és hangulatképeket vetítenek végig a darab során. Ötletes ez a megoldás, főként, hogy a háttérben a zenekar is látható része az estnek.

[Rock] Koncertszínházként is lehet aposztrofálni, így nem kérdéses, hogy szerves részei az előadásnak. A darab végén, és a meghajlásnál is rendesen számba vannak véve, ami nekem nagyon szimpatikus. Ezen az estén talán sokan nem értették, hogy miért bohóckodtak meghajláskor, de ez egy korábbi előadás utáni meghajlásból fakadt. Az egyik bandatag teljes erőből, lendülettel – véletlenül – lefejelte az asztalt akkor, így elég fájdalmas emlékként, sok hónapnyi karantén után, már nyilván kicsit viccesebb mementóként emlékeztek arra a pillanatra.

A díszlet veszélyes volta, szintén egy korábbi előadás során bukott ki, amikor – pont a nagy asztalra fellépve –, a színészek beborultak a közönséghez. Azt az előadást Hegedűs lélekjelenléte mentette meg; összeszedték magukat a művészek – és mint később kiderült – törött csonttal is végigjátszották az estet. Szóval azontúl, hogy a közönség szereti ezt a darabot, simán elmondható, hogy a színészek is odáig vannak érte, ha akár fájdalmak közepette is végigviszik.

A jelmezek tökéletesen passzolnak a történethez, a dalokhoz. Az est kuriózuma, hogy a színészek egymást öltöztetik, színpadon történik a ruhaváltás, olykor kisebb-nagyobb zökkenőkkel; de a zenekar próbál az ilyen esetekhez is igazodni, így nincsen semmi probléma, ha valamelyikük egy kicsit megcsúszik.

A jegyár egy kicsit borsos, de ha abból indulok ki, hogy körülbelül kiscsoportos foglalkozásnak is elmegy a közönség száma, valamint, hogy mennyire kapós színészek játszanak a darabban, rögtön megértem és el is tudom fogadni az árat. Meg persze, mint helyszín: hajóról beszélünk, gyerekek!

A hajón érkezési sorrendben van helyfoglalás, de mindenki megnyugodhat, mert mindenhonnan jól látni és hallani. A szeptemberi helyszín esetében meg úgy láttam, hogy helyjegyes, tehát, aki inkább ezt preferálja, annak is van lehetősége fixen, előre kiválasztott helyről megnézni.

Ez az előadás, amiről valójában terveztem írni – aztán mégis egy körképet mutattam be –, annyiban volt más, hogy a hangosítás nem volt a helyzet magaslatán. Sajnos. Lehet, hogy azért, mert régen játszották, vagy a karantén miatt elszokott az illető a munkájától, de lehetett volna jobb is…

Színlap

Face

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük