KedvesZsámbék! a Szerelemről

Mielőtt újra beütne egy kis karantén, kihasználok minden lehetőséget, hogy kimozduljak. 😀

2020. július 24.

Élménybeszámoló

KedvesZsámbék! a Szerelemről

felolvasó est

Zichy kastély, Zsámbék

Így értékelem

Éltem a lehetőséggel, amikor szóba került ez az est, hogy Budapesthez közel, szabad téren, színészekkel, művészekkel tölthessek el egy “színházi estet”. Tény, hogy nem csinnadrattás, díszletes, nagy volumenű előadásról volt szó, hanem egy verselős, felolvasó estről, de mégis jól esett visszazökkenni a színházi kultúrába. Ennek a programnak is meg volt a bája, ha már több pozitívumot nehezen tudok kiemelni.

Az elképzelés szerintem jó volt, hogy művészeket hívnak meg versolvasó estre, akiket régóta kellett a közönségnek mellőznie. Ez mindkét félnek szerintem jól esett, mind a közönségnek, mind a meghívottaknak. A probléma ott kezdődött, hogy a mai napig nem sikerült a koncepciót szerintem sem a művészeknek, sem nekünk, nézőknek megfejteni. A rendező elképzelése az volt, hogy szerelmi témájú verseket, műveket prezentálnak majd a művészek, olyanok, akik nem biztos, hogy jól ismerik egymást.

Erre az estére Fekete Ernő, Wunderlich József, Borbély Alexandra és Lotfi Begi volt meghívva. Az utolsó közreműködőnél már alapból felhúztam a szemöldököm, hogy oké…, lehet, hogy jó lesz… Különböző területeken tevékenykedő művészek is tudnak egy jó estét összedobni, ha egy kicsit összerázódnak, összecsiszolódnak… Ez itt nem sikerült. Szerintem mindenki megkapta a “szövegkönyvet”, otthon egymagában átnyálazta, majd az este előtt egyszer-kétszer elpróbálták. Az lényegtelen, hogy sokszor nem tudták, hogy ki után, ki fog következni…, de az, hogy ezt nem sikerült profi módjára, vagy viccelődve kezelni, nézőként, szerintem ciki volt.

A versek… Aki ezeket összeválogatta, minden tiszteletem, de vagy nem volt soha igazán szerelmes, vagy épp, nem jó korszakát éli. Egy-két alapmű elhangzott az elején, bár botrányosnak tartom azt, hogy egy verses esten, nem bökik oda az előadók, legalább a szerzők nevét. Az a durva, hogy volt művész, aki megpróbálkozott vele, de mintha rendezői utasítás lett volna, hogy mellőzzék a költőket. Szégyen. Azon meg totál kiakadtam, hogy egy tonnányi haikut toltak le. Tényleg így: le. Mert se eleje, se vége nem volt az egésznek, mint egy történet, egészben fel lett olvasva, kb. hangsúly nélkül, azt csá.

Nekem az volt az érzésem, hogy az előadók sem értik a lényeget, vagy nem kaptak jó rendezői utasításokat, vagy szimplán elengedték az egészet, csak le akarták tudni az estét… Nézőként, jobban élveztük volna, ha vagy fittyet hánynak a rendezői utasításra és saját kezükbe veszik az estét, vagy jobban megerőltetik magukat.

Borbély esetében el kell ismernem, hogy ő adta a legjobban elő a verseket (a haikukat viszont nem); meg néha olyan érzésem volt, hogy unja az egészet, amikor nem ő volt soron.

Lotfi dísznek volt jelen. Szerelmes versek alá, olyan effekteket kevert, hogy te úristen… Nem jó értelemben. Talán egyszer volt egy értékelhetőbb pillanata, de az is le lett keverve elég hamar.

Wunderlich összességében a legjobb volt, ő próbálkozott a költők nevével is, meg normális zenét is prezentált…, szóval az est fénypontja volt.

Fekete hangja OMG! – bár sokkal többet nem igazán sikerült hozzáadnia.

Az est végén, hatalmas tapsot kaptak, bár látszódott rajtuk, hogy nem feltétlenül érzik azt, hogy megérdemelnék. Hát, inkább a személyük kapta az elismerést, mint a rendezés. Vagy a töméntelen mennyiségű haiku.

*

A másik, ami kiverte a biztosítékot, az a fotós nő volt. Elég sok eseményen jártam már, sőt van (színházi) fotós ismerősöm, nem is egy… De amit itt leművelt az illető… Ha egy zenei fesztivál lett volna, elment volna, hogy fél percenként besasszézik a nézők elé, közé, vagy az ágyú hangerejű gépét végigcsattogtatja az egész pl. rock koncert alatt, valamint hátulról vakuzgat a nézőkkel szemben… de ez nem az az esemény volt!!!

Összességében, a társaságunk egy kissé, keserű szájízzel távozott. Másik zsámbéki estekre is volt jegyünk, majd azokról is írok hamarosan. Szerencsére, azok jobban sikerültek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük