F. Scott Fitzgerald: A ​nagy Gatsby

Klasszikus?

*

Fülszöveg

A száz évvel ezelőtt, a Jazz-korszakban játszódó történet kísértetiesen emlékeztet a ma városainak hangulatára. Az első világháború utáni években megrendült az emberiség valóságról alkotott képe, nyüzsgő, kábult éjszakákban kerestek új értelmet, amit Fitzgerald a csillogó magány korszakának nevezett. Az „elveszett nemzedék” írójaként, környezete extázisát és élettragédiáit figyelve, ezzel a különleges szerelmi történettel kívánt alternatívát mutatni a felszínes csillogással szemben

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

2 pont

Partik. Poket. Borító.

Lehet utálni a véleményemért, de akkor sem változtatom meg. Kezdjük ott a sztorit, hogy kaptam a színdarabra egy jegyet még tavasz előtt. Természetesen nem volt megtartva, mert beütött ez a karanténos hiszti, és az ilyen kulturális eseményeket is a süllyesztőbe dobták. Megkaptam ajándékba a könyvet még a jegy előtt, hogy mindenképpen olvassam el, hogy amikor megyek az előadásra, könnyebben érthető és követhető legyen a sztori. (Már itt is kicsit vonogattam a szemöldököm, hogy muszáj az előtudás a színdarabhoz…? Mindegy.)

Szóval. Első nekifutásra nem sikerült így megtekinteni az előadást. Amikor végre elkezdték bejelenteni, hogy nyár végén, mely előadásokat tartják meg, vagy épp törlik, szerencsém volt. Augusztus végén lett volna lehetőségem a pótelőadáson megnézni a darabot. Addig, mint egy kis angyal, elkezdtem olvasni a könyvet, hogy tényleg ne kukán üljek majd. Már bőven a felén túl jártam a könyvnek, amikor bejelentették, hogy megint el fog maradni a színdarab, szintén ismert okok miatt. Ilyen az én formám. Mondjuk nem csodálkozok rajta, mert igen nagy esély volt rá, hogy nem fog a színházi évad normálisan elindulni, működni, jelen körülmények között.

Térjünk is rá a könyvre. Jó gyerek lévén, valamint meg is ígértem, ezért elolvastam a könyvet, mielőtt látnám a darabot. (Egyszer csak eljutok rá.) A fenti pontszámból már kiderülhetett, hogy nem voltam/vagyok elájulva a műtől. Sőt. Elnézést, hogy ilyen teátrálisan fogom kifejezni magam (nyilván az én hibám): szétuntam magam, az olvasása közben. Az egész cselekményt össze lehetne foglalni egy lapon, annyira – érzésem szerint –, nem történik semmi benne. Oké, nem leszek ennyire végletes ember. A könyv első felében nem történik kb. semmi. A végére azért összeszedi magát a sztori, de a kezdeti csalódottságot nem sikerül kiegyenlítenie.

A világfájdalmam növelte egy kicsit a kiadás is. Szeretem és tisztelem a Poket közösséget, az ötletet, az elgondolást, de be kell valljam, hogy ha ezt a konkrét könyvet egy buszon vagy vonaton próbáltam volna olvasni, egyáltalán nem ment volna. Ez még a régi típusú nyomdai termékük, azóta változtattak talán a tördelésen, betűk méretén, de ennél a könyvnél még nem volt ehhez szerencsém.

A borítóról nem teszek ki most képet, molyon meg lehet nézni, vagy a Poket oldalán. Tetszik a piros-arany kompozíció, és kivételesen nem kopott le az aranyozás a könyvről, ami egyébként szintén az egyik vesszőparipám. Tény, hogy bizonyos fényviszonyok mellett a név-cím nehezen olvasható ki, de mondom, azzal, hogy nem kopott le, minden tiszteltem a kiadóé.

A karakterekről, meg jellemfejlődésről illene írnom, de maximum jellem-leépülésről tudnék néhány szót ejteni, így nem strapálom magam. Egyébként a karakterek egy része, kifejezetten irritáló volt szerintem, a maradék meg csak töltelék, semleges bábu. Ezzel kb. ki is veséztem a könyvet, mert tényleg nem tudok többet kisajtolni belőle. A nagy plátói szerelem, meg hogy ez milyen történéseket hoz magával, meg az ilyen belemagyarázásokat egy kicsit túlmisztifikáltnak érzem. (Továbbra is csak az olvasott mű vonatkozásában fejtem ki a véleményem.) Egy rövid könyvet meg lehet írni jól is, meg rosszul is. Most ez inkább a rosszabb fajtából való az én szájízem alapján.

Olvastam mások véleményeit, kritikáit, hogy megnyugtassam a lelkem, hogy nem én vagyok egyedül az, aki a fentebb leírtakat átélte, és nem ragadta magával a nagy imádási hullám… Szerencsére nem vagyok egyedül a véleményemmel. Viszont azzal teljesen egyetértek, hogy ha a könyv nem is tökéletes, de kiváló alapja lehet filmnek, színpadi műnek. El tudom képzelni a nagy, grandiózus partikat, zenével, világítással, képi megjelenítéssel óriásit lehet rajta dobni… de mint írtam, a színdarabot még nem láttam. A film meg nem vonz jelenleg, egy ekkora sokk után.

Egyébként azon is gondolkoztam, hogy én ezt módszeresen megéreztem valahányadik érzékemmel, mert azért a klasszikusokat forgatom rendszeresen, de magamtól eddig nem vitt rá a lélek, hogy tényleg elolvassam ezt a művet. Szerintem már akkor megéreztem, hogy nem nekem való.

Vállalom, hogy ezek után kultúrbarbárnak leszek bélyegezve, vagy egyéb hozzá nem értő személynek, de továbbra is azon szerencsés véleménynyilvánítók közé tartozom, aki 1. nincs lefizetve, 2. nem megy a tömeg után, csak mert az menő.

*

Amit én olvastam
F. Scott Fitzgerald: A ​nagy Gatsby

Kiadó: Sztalker csoport
Kiadás éve: 2019
Oldal: 186
Egyéb: Saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük