Kathleen Tessaro: A ​parfüm titka

A borító…

*

Fülszöveg

Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa az 1920-as évek Párizsában.

Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d’Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d’Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d’Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4 pont

Parfüm. Életek. Borító.

Természetesen megint a borító vitt a bűnbe. Most mondjátok azt, hogy nem figyelemfelkeltő, nem ragadja meg az ember tekintetét. Jól néz ki, jól meg van kreálva, és teljes mértékben csalogató. Amit viszont nagyon sajnálok, és akik szoktak olvasni rögtön tudják… az aranyozás a halálom. Igen kevés nyomda, borító és tervezője képes olyat kreálni, ami nem marad az ember kezén, nem kopik meg. Mivel könyvtári darabról beszélünk, ezért nyilván sok kézen átment már, és ahhoz képest egész jól megmaradt a cím, de a gerincén már teljesen lekopott. Mondjuk a borítón előnyére válik, hogy a címet középre pozicionálták, és így talán kevésbé esik a kezeknek útba…

Spoilert tartalmazhat innen!

A fülszövegből már rögtön lehet tudni, hogy ki kicsoda, semmi rejtélyes nincs benne, jó, hogy nem rágják még jobban az ember szájába. *szemforgatás*

Amikor bele is pörgettem a könyvbe, rögtön elfogott az érzés, hogy nem biztos, hogy nekem való iromány ez. Sok esetben hidegrázást kapok az ennyire szétboncolt történetszálaktól, és ebben az esetben sem volt másként. Viszont az első 200 oldal kellően olvasmányos volt számomra, hogy ezt az ellenérzést félretegyem. Igaz, a maradék 100 oldal meg már a “tudjuk le” kategóriába esett, sajnos.

A karaktereket nézve, az egyik főszereplő (Grace), annyira egy semmitmondó, vértelen-színtelen személyiség volt, hogy az egész könyv során rosszul voltam tőle. Ennyire szürke kisegeret, nagyon ritkán talál az ember a könyvek lapjai között, de itt pont van egy. A többi szereplő, hozzá képest totál egzotikus, még a kevésbé előtérbe kerülő karakterek is színesebbek, egyedibbek nála. Nemcsak maga a személye volt unalmas, hanem a cselekedetei is, a gondolatai, a férjéhez való viszonya, és arról a véleménye. Na, ez a másik! Ennyire ragaszkodni egy szemét fadarabhoz, amikor a pasi egy senki lenne nélküle! Botrányosan tré! Inkább nem is megyek bele jobban ebbe a kihasználtsági körbe, mert mindjárt vasvillák jelennek meg a szemem előtt.

A parfümök leírásait én nagyon szerettem, mert mindenkinek vannak egy-egy különleges illathoz emlékei, ötletei. A legáltalánosabb az eső illata, a sütőből, frissen kivett sütemény illata… Szóval ezeket a részeket én igazán tudtam kedvelni, értékelni. Valamint, meg lett fogalmazva a könyvben, egy igazán nagy bölcsesség, szerintem. A bejegyzés alján ott van idézetként is kiemelve. Én is rosszul vagyok attól, hogy minden szezonban van egy-két illat, amit felkapnak, és bármilyen zárt térben ettől bűzlik mindenki. Igen, egy embernek jól állhat egy kiváló illat, de az, hogy mindenki ugyanazt locsolja magára… Semmi különleges, egyedi nincs benne. Arról nem is beszélve, amikor úgy megfürdik benne, hogy szabadtéren is húzza maga után, mint egy repülő a kondenzcsíkot – attól kifejezetten rosszul szoktam lenni.

A könyvben ki lehetett volna még térni dolgokra, lehetett volna csavarni a sztorit, de ha abból indulok ki, hogy a végén már nyűglődve olvastam, akkor talán jobb is, hogy az olvasó fantáziájára lett bízva néhány részlet.

Ha egyenleget vonok az egészből, akkor egy egész jó kis olvasmányt kap az ember, szép csomagolásban. Továbbra sem gondolom, hogy a későbbiekben sok ilyen, ennyire kettéválasztott történetszálas sztorit olvasnék, valahogy nem az én világom. Meg nincsen benne semmi extra, hogy már az első oldalakon kiderül, hogy ki, milyen kapcsolatban, rokonsági viszonyban van.

*

Amit én olvastam
Kathleen Tessaro: A ​parfüm titka

Kiadó: Kulinária
Kiadás éve: 2014
Oldal: 312
Egyéb: Könyvtári

*

Mindig is megdöbbentette, hogy lehet valaki olyan közönséges, hogy azt az illatot viselje, amit sokan mások is. Akár egyforma ruhában is megjelenhetnének nyilvánosan. És mégis, a nők állandóan ezt csinálják. Az is megütközést keltett benne, hogy boldogan viselik ugyanazt a parfümöt mindennap. Ez olyannak tűnt, mintha mindennap ugyanazt ennék, otthon és étteremben, reggelire, ebédre és vacsorára egyaránt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük