Catherine Anderson: Szélbe ​írt sorok

Szelek szárnyán.

*

Fülszöveg

Miután évekig félelemben élt, Amanda Banning úgy dönt, elmenekül a férjétől, és Oregonba költözik a kislányával, hogy új életet kezdjen. Barátok és pénz híján ez azonban meglehetősen nehéznek bizonyul. A megpróbáltatásokkal teli mindennapokban titkos vágyait papírfecnikre írja, és mindet szélnek ereszti, így tartva életben a reményt, hogy egyszer minden jobbra fordul, és újra megtalálhatja a boldogságot.
A szélbe írt sorok rendre Jeb Sterling földjén kötnek ki, és a férfinak fogalma sincs arról, hogy a birtokán szanaszét heverő üzenetek hamarosan megváltoztatják az életét. Nem érti, miért érzi szükségét, hogy Amanda segítségére siessen, amikor a nő háza egy jégvihar miatt átmenetileg lakhatatlanná válik. Talán az asszony bátorsága, talán a gyönyörű barna szeme a magyarázat, de bármi is legyen az, a férfi, aki már lemondott a szerelemről, eltökéli, hogy semmivel sem törődve valóra váltja Amanda álmait.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3,5 pont

Félelem. Gyermek. Védelem.

A fülszöveg egy kicsit engem elvitt a csalitosba, mert nem modern környezetű sztorira számítottam, és ez egy kicsit szíven ütött, amikor kiderült, hogy benéztem. Ezenkívül ez a mindenki segít mindenkin kisváros modell… szerintem aki csak látott egy darab Szívek Szállodája részt például, tisztában van vele, hogy ilyen, ennyire tökéletes hely nem létezik. Igen, vannak a mai napig összetartó, zártabb közösségek, falvak, de azért már ott sem olyan szelek fújnak, mint mondjuk 50-100 évvel korábban.

A cím fordítása találó lett volna abban az esetben, ha a könyvben tényleg akkora hangsúlyt kaptak volna a szélbe írt sorok, de valójában igen kis szelete volt a sztorinak ez a mozzanata. A borító ellenben egész jól sikerült, bár az sem szöveghű. Na mindegy, valahogy túltettem magam ezen, ha már máson nem sikerült.

Ez a könyv számomra valójában túlságosan cukormázas lett, túlságosan rózsaszín, annak ellenére, hogy szeretem az ilyen típusú műveket. Nem Amanda előéletét tekintve persze, hanem az utána következőkre gondolva, túl sok benne a klisé, a minden tökéletes lesz, jön a tökéletes pasi a tökéletes családjával, és tényleg minden tökéletes lesz. (A hatás kedvéért még mantrázzátok el néhányszor a tökéletes szót.) Ez már az én cukiságmérőmet is kicsapta.

Egyébként a könyv télen, pokróccal és egy bögre meleg teával kuckózva, félig már bóbiskolva, egész jó választás.

*

Amit én olvastam
Catherine Anderson: Szélbe ​írt sorok

Mystic Creek 1.

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Oldal: 352
Egyéb: Könyvtári

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük