Kiborító borítók

Fenyős hónap.

*troll üzemmód bekapcsolva*

Áldásos a független blogolás, mert simán leírhatom, hogy mi tetszik vagy épp nem, és nem kell attól tartanom, hogy a kiadók nem szórnak meg többé recenziós könyvekkel. 😀 (Éljen a szólásszabadság!) 😀

Nem szeretnék belemélyedni a marketing csodás, varázslatos világába, de szerintem senki előtt nem titok, hogy egy könyv kinézete, borítója, azért sokat hozzáad ahhoz, hogy végül megvesszük a művet, vagy sem. Hiába próbálom én is kizárni ezt a momentumot, továbbra is sokat nyom a latba nálam is, hogy tetszik-e a kinézete a könyvnek. Tudom, hogy nem ez alapján kéne megítélni a dolgokat, és itt nem csak erről a konkrét témáról beszélek, de valljuk be, hogy bizony, nehéz elvonatkoztatni, vagy nem előre ítélni…

A következő borítók mögött is minden bizonnyal kiváló művek vannak (vagy lesznek, mert van, ami még nem jelent meg), sőt, biztos vagyok benne, hogy ami nekem nem tetszik, másnak igen. Így egy kicsit szabadjára engedve rosszalkodok most egy pirinyót, és megmutatom, hogy mik azok a külső vonások, amik arra kárhoztatnak egy-egy művet, hogy vagy könyvtárból kölcsönözzem csak ki, vagy e-book formátumban olvassam, esetleg csak ajándékba kérjem.

Miközben gyűjtögettem a borítókat – természetesen a teljesség igénye nélkül -, rá kellett jönnöm, hogy ki kéne raknom erre a bejegyzésre a +18-as karikát. 😀

*

Bemelegítésnek kezdjük a kört az Álomgyár kiadó műveivel. Volt egy időszak, amikor igencsak megszórták a borítókat félpucér, vagy még inkább alul öltözött férfi egyedekkel. Oké, sokat a bennük rejlő “sztoriktól” sem vár az ember, hisz legtöbbjük ponyva kategória, de azért volt (van) olyan könyv, amit megvettem volna, ha nem ennyire frivol a borítója. Tipikusan ezek azok a darabok, amiket egy büszke könyvgyűjtő nem pakol ki a nappalijába. (Tudom, előítéletes vagyok, vagy nem magamból kéne kiindulni…)

Például ehhez a külsőhöz csak annyit tudnék hozzátenni, hogy a fickó segge miért nem látható? Most komolyan? Kiégetik az ember szemét egy sokat sejtető momentummal, de lecsalják a püspökfalatot! Szégyen! Hol volt itt a borító tervezője?

Amúgy annyira szoktam röhögni a könyvesboltokban is; már külön pultokon vannak az ilyen ledér “művek”, a normális romantikus könyvektől. Egyébként a kevésbé erotikus borítójú könyvekben, szintén fel lehet lelni ilyen jeleneteket, szóval nem kell feltétlenül ennyire egyértelműen a vásárló képébe tolni az iromány mibenlétét.

A másik véglet meg, amikor egy nőt pakolnak ki a kirakatba. Hát ki a halál akarja (nőként) egy nő hátát nézegetni, könyörgöm?

*

A következő kedvenc momentumom, amikor a “muszáj” borító készül – amikor tényleg nincsen ötlete a szerkesztőnek, vagy az író mindenképp meg akar valósíttatni valamit, esetleg mindenképpen a történethez kell hozzáerőszakolni egy külsőt…

Tulajdonképpen még így látva, kicsiben el is menne ez a bal oldali remekmű, de nagyban már elég fapados az összhatás. Tipikusan az az eset áll fenn, amikor két képet már csak azért is össze kell ollózni, vagy helykitöltés miatt még tegyünk oda valamit.

A kevesebb néha több.

Arra meg inkább már ki sem térek – bár ezt a kiadók legtöbbje valamiért nagyon szereti –, hogy valami teljesen irreleváns személy (aki egyébként vagy nem mond semmit az olvasónak, vagy valójában egy másik szerző körbenyalizása) méltatja a művet, és azt muszáj pont az első borítóra rátenni. Egyébként kb. ugyanaz a 10 szó szokott ezekben a hatalmas értékelésekben feltűnni, ha eddig nem tűnt volna fel… Ennyi: csodás, gyönyörű, letaglózó, lenyűgöző, szívbemarkoló, kiváló, különleges jelző sehol máshol nem szerepel. Nem tartanak a kiadók tőle, hogy elkopnak ezek a szavak? Vagy én vagyok ennyire szkeptikus, hogy nem tudnak lázba hozni ezek a fantasztikus marketing fogások.

*

Piciben annyira nem látszik – valójában de –, hogy miért került ebbe a listába ez a borító.

A képszerkesztők fantasztikus találmányok, de azért nem kéne túlzásba esni. Először amikor ránéztem erre a képre, rögtön a Simone című film jutott az eszembe. Ennyire makulátlan ábrázata senkinek nincsen. Oké, két tonna vakolattal megoldható, de ebben az esetben szerintem egyértelműen a technika nyert.

*

Még tudnék bőven hozni borítókat, de nem szeretném csak egy kiadóra kiélezni a dolgokat, így egy kicsit körülnéztem a General Press háza táján is, hogy mi újság ott. Egyébként az eddigi könyveik kinézetét szerettem, de a jövőre való tekintettel igazán érdekes dolgokkal készülnek.

*

Muszáj volt az eredeti kiadásét is hoznom, hogy látszódjon, hogy honnan hova fog eljutni a dolog.

Már alapból ez az ingszaggatós kinézet érdekes, de a magyar “mindjárt megnyalom a füled” változat még inkább messze áll a bevásárló kosaramtól.

Csak szerintem tűnik műnek a hazai példány? Akkor már inkább a jobb oldali inge legyen szaggatva itthon.

*

A General Press-nél figyelhető meg a leginkább az évek alatti arculatváltás. Az elején keménykötésű, egyszerűbb szerkesztésű/kinézetű könyvekkel jelentek meg, majd jött a “puha, de szép kivitelezésű” korszak, és most elértünk az elfajzott verzióhoz. Egy kicsit bosszantó, ha elkezdi az ember a köteteket gyűjteni, aztán lassan nem lesz két-három egyforma kivitelezésű példánya.

De térjünk vissza az utóbb említett korszakhoz.

*szörcs*

Kikopiztam egy picit nagyobban is a borítókat, hogy ki lehessen vesézni, hogy nem kell félpucér pasikat pakolni mindenáron az előlapra. Vagy nem mindig sikerül a legjobb hatást elérni.

Az első számú versenyző sárgás-zöldes színben pompázik, ami egy kis mocsárszörny felhangot ad első ránézésre szerintem. (Oh, de galád vagyok!)

A második versenyző a csecses becenevet kapta tőlem – ugye nem kell részleteznem, hogy miért? 😀

A harmadik versenyzőben nem találtam akkora kivetnivalót, igaz kicsit felfújt arnoldschwarzenegger típusnak tűnik.

A negyedik a vizes-csecses elnevezést nyerte el… (Súgja meg nekem valaki, hogy hol lehetett szoli-barnára sülni esős időben, a Felföldön? Lehet, hogy bele kéne olvasnom ebbe a sorozatba, hogy ilyen kérdésekre megkapjam a választ?)

Egyébként ugyanaz a pasi van a borítókon? Legalábbis a második és a negyedik egy kicsit hasonlít egymásra. Biztos szoli előtt, meg után képeket készített.

Most, hogy kellőképpen leromboltam a gyúrós pasikat, meg a kiborító borítókat, zárom soraim. 😉 Nagy eséllyel, még lesz hasonló poszt, mert a “kedvenc” KMK-s darabom nem szerepelt itt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük