10 dolog, amit a könyves blogokban utálok…

… decemberben


Valójában nem csak az évnek ebben a szakában, hanem úgy általában is, de ilyenkor szokott hatványozottan előjönni ez a jelenség.

Rögtön jöhet a listára a 10-es tagolás, vagy 8-as, vagy éppen, hogyan sikerül a szerzőnek összeeszkábálnia a bejegyzését.

  • 10 dolog, ami idén történt,
  • 10 könyv, ami idén a kedvencem lett,
  • 10 legszebb borító…

Végeláthatatlan ötlettel tudnék jönni, sőt írás közben elgondolkoztam rajta, hogy lehet, hogy kéne indítani csak egy ilyen blogot… Nem, inkább mégsem, ezt a fantasztikus ötletet ingyen átadom megvalósításra másnak. 😀 A lényeg az, hogy az év végéhez közeledve, megszaporodnak a listázós bejegyzések, és még van is amikor, el-elolvasok egy-kettőt, de valahogy a harmincadiktól már nem vágom magam hanyatt.

Egyébként a cím ironikusan íródott, nem fogok itt össze/pontba szedni ennyi mindent, csak rávilágítók néhány dologra, ami a blogok esetében nem számít egyedinek, bármennyire is gondolja ezt a honlap szerkesztője.

Ebben az esetben, jöhet az itt is lévő adventi naptár téma. Lassan kezd hagyomány lenni, évek óta feljön ezen a honlapon, és minden évben nem sikerül minden napra valamit hozni. 😀 De a régebb óta követők ezt már megszokták, így nem akadnak fenn ezen. 😀 Egyébként minden évben változik a blogoknál, hogy mennyire szippantja be őket a naptárazás; inkább azt mondanám, hogy manapság már minden más oldal/márka/trend/minden is naptárazik. A szerkesztők/szerzők dolga, hogy egyedivé varázsolják, bombasztikus ötletekkel álljanak elő, hogy kitűnjenek a tömegből. Ha nem sikerül, akkor csak egy lesz a sorban…

Fentebb írtam, hogy év végéhez közeledve megszaporodnak bizonyos bejegyzések. Amitől én tényleg sikítófrászt kapok, de tényleg, az az évértékelős visszatekintés, melyhez minden blogger szinte körmeszakadtáig ragaszkodik. Nem tagadom, volt amikor próbálkoztam vele én is, de minek strapáljam magam (és ezért sem értem a többieket), hogy miért összegeznek. Plusz egy bejegyzés? Helykitöltés? Ha valaki rendszeresen, egész évben követte valamelyik oldalt, akkor miért lenne szükség összegzésre. Oké, lehet ilyet gyártani néha, de amikor december második felében mindenki megőrül, nem látok más posztot, bejegyzést, csak ilyen összegzéseket. *facepalm*

Ezért van az, hogy ilyenkor nem is kattingatok nagyon más honlapjára, mert ugyanazokat látnám viszont. Persze egy kis túlzással, de mindenhol “az elmúlt év legjobb könyvei”, “legjobb borítói”, “legjobb karakterei”, és ne legyen senki magától eltelve, hogy az idei olvasmányai, könyvszerzeményei annyira különböznek másétól… :/

Ennél egy fokkal már csak az előretekintések vannak jobb helyzetben. Ott legalább a bloggerek megpróbálnak a jövőbe látni és jósolni. Teljesíthetetlen fogadalmakat tesznek (amik végeredményéről sok esetben vagy nem lehet már olvasni, vagy el sem jutok odáig, hogy érdekeljen), jövő évi olvasmánylistákat prezentálnak, beszerzendő könyvekről irkálnak. Minden évben. Év végén, következő év elején. Azért itt szoktak néha egyedibb dolgok előfordulni, de szintén mondjuk ugyanabban a két hétben ömleszti mindenki az ilyen típusú posztjait a nagyérdeműre. Garantálom, hogy ilyen idén sem lesz itt. 😀

Az egész szájkoptatás lényege az szeretett volna lenni, hogy legyen mindenki egyedibb, idén ne kelljen ezer ugyanolyan posztba belefutnom, könyörgöm. Semmi menő nincs abban, hogy ugyanazt leírja valaki; ha tényleg késztetést érez mégis, hogy menjen a tömeg után, legalább dobja fel a bejegyzését, vagy nem tudom… Nem szeretnék lemondani idén is a többi blog olvasgatásáról, főként, hogy nincs is igazán más választható szórakozási forma. (Oké, olvasás, meg az összes videómegosztó…, de azokra is rá lehet unni egy idő után.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük