Vi Keeland · Penelope Ward: Rebel ​Heir – Lázadó örökös

Piszkos Péntek Hétfő

*

Fülszöveg

Hogyan legyen szuper nyarad a Hampton-vidéken:
Csípj meg egy mesés albérletet az óceán partján! √Pipa.
Szerezz munkát egy menő szórakozóhelyen! √Pipa.

Hogyan szúrj el egy szuper nyarat a Hampton-vidéken: Ess bele a fekete bőrdzsekis, borostás, átható tekintetű fickóba, aki kitűnik a tömegből! Abba, aki úgysem lehet a tiéd, miután vége a nyárnak. √Pipa. √Pipa. √Pipa.

Pláne, ha ez a szexi, tetovált isten a főnököd. Pláne, ha nemcsak a munkahelyed az övé, hanem ő a fél város örököse. Pláne, ha gonosz veled.

Aztán apránként leomlott a fal, amit ez a kemény pasi maga köré épített. Nem kellett volna beleszeretnem a lázadó örökösbe, főleg, miután világossá tette, hogy nem akarja átlépni velem a határt. Esténként hiába hűlt le a levegő, mégis egyre forróbb lett körülöttünk. A nyaram sokkal érdekesebb lett, de bonyolultabb is egyben. Egyszer minden jó dolognak véget kell érnie, nem? Csakhogy én nem ilyen befejezésre számítottam vele.

Vagy legalábbis úgy tűnt. Egészen addig, amikor egy este rám parancsolt, hogy üljek be a kocsijába, mert nem akarta, hogy a sötétben gyalogoljak. Nagyjából így kezdődött a dolog Rushsal.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3 pont

Piszkos. Sablon. Folytatásos.

Nézzétek el kérlek, hogy hétfői napon hozok egy piszkos péntekes bejegyzést, de dec. 25-én valahogy nem tartottam annyira jónak prezentálni erről a könyvről a véleményem (meg szerintem a művet sem), de a következő péntekig nem bírom ki, hogy ne írjam le, hogy mi a frász bajom van ezzel a… ezzel…

Hogyan csalódj egy könyvben: Pláne, ha azt egy olyan kiadó jegyzi, amelyikkel eddig többségében meg voltál elégedve.

A fülszöveg jobban felcsigázott, valahogy többet sejtetett, esetleg egy kicsit más vonalat gondolhatott mögé a balfácán olvasó, de az iromány maga fele ennyire sem volt érdekes.

Spoilert tartalmaz!

A borító… helyezést nyerne a kiborító borítók posztnál. Azontúl a főszereplő férfi az én elképzelésemben totál máshogy festene. Nem is értem, hogy honnan sikerült szakajtani ehhez a sztorihoz ilyen külcsínt. Valahogy a fülszöveggel együtt árulásként éltem meg, mert tényleg én voltam olyan kis naiv, hogy egy kivételesen jó történetben reménykedtem.

Néha volt benne egy kis logikai bukfenc, hogy az egyéjszakással mikor kamatyolt Gia, de elhanyagolható volt amellett, hogy előre éreztem, hogy lesz nagyobb probléma is ebben az irományban, amin kibukok.

Piszkos péntekes bejegyzés, ezért nyilván “olyan” könyvről van szó, a trágár szavak egyértelműek, kicsit rázósabb események is velejárója a műfajnak… DE! Rohadtul nem oké az olyan szövegezés, hogy: Tartani akarom a hajad, amikor széthányod az agyad.

Néha annyira vissza kell fognom magam, hogy nehogy hasonló trágár szóképekkel, de azért szofisztikáltabb stílusban elküldjem melegebb éghajlatra a szerzőt, a fordítót, a lektort, meg mindenkit, aki szerint ez teljesen normális bármilyen műben. Még ponyva esetén is. (Emlékeim szerint volt minimum még egy hely, ahol majdnem villámokat szórt a szemem; Thor megirigyelhette volna.)

Muszáj mindig egy szerencsétlen gyereket belevenni a történetbe? Nem lehetett volna kivételesen nem ehhez a lerágott csonthoz nyúlni? Szánalmas. Komolyan nincsen más lehetőség egy történetet megírni jól, minthogy elpufogtassa a szerző(páros) a sablonos dolgokat. Túlságosan nagy kérés, tudom.

Aki azt mondja, hogy ennek a sztorinak függővége van, az nem tudom, hogy eddig mit olvasott, mert az apró kis részletek (ja nem, valójában óriási, nyilvánvaló dolgok) egyértelművé teszik, hogy milyen hatalmas befejezés várható… Bizonyára naiv vagyok ebben az esetben is. Mindenesetre szerintem egyértelmű volt, és egyáltalán nem vágtam hanyatt magam tőle.

Egy történet, amiben nem történik semmi, de kihangsúlyozásra kerül benne 1-2 mozzanat:

  1. egy gyökér rossz telefonszámot ad meg;
  2. a tesója feleségének látogatása (ami egyébként a sztori főszálához nem adna semmit – tisztára nyilvánvaló, hogy okkal írták bele);
  3. többször is elhangzik, hogy mennyire paraszt a tesója a főszereplőnek.

Ezek után még csodálkozott valaki azon, hogy ki lesz az a gyökér, akié valójában a gyerek? *facepalm*

Annyira bírom, hogy független vagyok a kiadóktól, és minden retorzió nélkül leírhatom:

Köszönöm, a folytatást nem kérem.

*

Amit én olvastam
Vi Keeland · Penelope Ward: Rebel ​Heir – Lázadó örökös

The Rush 1.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Oldal: 280
Egyéb: E-book

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük