Jennifer Crusie: Fogadj ​rám

Egy levegővel elkezdeni…

*

Fülszöveg

A ​33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.

Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4,5 pont

Cal. Min. Elvis.

Vacilláltam egy sort, hogy öt alá pontszámot adjak, vagy négyest, így sikeredett ez a tökéletes megoldás. Miért is ejtett gondolkodóba az értékelése a könyvnek? Nos, ez tipikusan az a mű, amit a szerző egy levegővétellel elkezdett írni (legalábbis ilyen érzése van az olvasónak), és meg sem állt, amíg az utolsó karaktert le nem ütötte. Ezzel nincs is semmi probléma, csak épp a mellékszereplők néha követhetetlenek voltak, míg a főszereplőink esetében egyszer-kétszer előfordult, hogy úgy éreztem, hogy kényszeresen muszáj volt valamit odaírnia az írónak. Teljesen olyan volt ez a menet, mintha az egész egy óriási párbeszédtenger lett volna.

A történet jó, nagyon sok rész mondhatni kiváló volt benne, ami kicsit lagymatagabbra sikeredett a tengerben, még az is tetszett, de ettől függetlenül, ha a teljes képet nézem, egy oltári nagy rózsaszín mese, még az én szájízem szerint is túl sok(k) cukormázzal. Ha valaki egy édes szirupra, netán fánkra vágyna, annak hajrá, jó választás lesz!

Egyébként a főszereplők szerintem totál meggárgyultak a sztori végére, vagy csak rászóltak a szerzőre, hogy ne húzza tovább, de ahh. Egy kicsit lehet, hogy ki is fulladtak a karakterek, vagy nem volt az írónak valami frappánsabb helyzetkezelési ötlete a fogadásra… Mármint oké, a legvége rendben van, csak az előtte lévő oldalak, hogyan értékeljünk és kezeljünk egy félreértést, szerintem irtó gázul volt megoldva.

Szerintem nem kell magyaráznom, hogy a legjobb karakter Elvis, a macska volt; igaz, túlságosan kevés szerep jutott neki, mégis a legjobb fej volt a sztoriban.

A borító szerintem tré, nekem egyáltalán nem jött be, így még indíttatást sem éreztem volna rá, hogy levegyem magamtól a polcról. Teljesen véletlenül botlottam bele a könyvbe és a korábbi értékelések vezettek rá, hogy nekem érdemes lehet elolvasni, mert talán tetszhet.

*

Amit én olvastam
Jennifer Crusie: Fogadj ​rám

Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2009
Oldal: 320

*

– Még szerencse, hogy szakított veled! Így legalább szabad leszel, amikor rád talál az igazi. Már úton van a herceged.
– Ja – mondta Min. – Biztos vagyok benne, hogy elindult, de aztán valami kamion szétlapította.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük