Hosszú lesz.

Spoilert tartalmaz!

*

Fülszöveg

Hercule Poirot a Közel-Keletről tér vissza Londonba. A legalkalmasabb közlekedési eszköznek az Orient expressz ígérkezik, Isztambultól Calais-ig. De legnagyobb megrökönyödésére már nincsen szabad hálófülke a közvetlen kocsiban. Pedig tél derekán nem szoktak ennyien utazni. És milyen különös társaság gyűlt össze! Orosz hercegnő, olasz utazó, magyar gróf, angol katonatiszt – és egy kellemetlen amerikai férfi. Vajon hova tartanak? Lehet-e köztük bármiféle kapcsolat?
A Balkánon aztán egy éjjel elakad a vonat egy hófúvásban. És gyilkosság történik… Még szerencse, hogy Poirot-nak szerzett ágyat régi barátja, M. Bouc. Ezért, mire az expressz továbbindul, sikerül felgöngyölíteni az egyik legrejtélyesebb esetet, amely Agatha Christie tolla alatt született.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

5, pont

Még több spoilert tartalmazhat!

Vonat. Gyilkosság. Színház.

A legtöbb fülszöveg ennél a könyvnél, kb. le is lövi a nagy talányt. De azért ne szaladjunk ennyire előre…

Akik régebb óta követnek, tudják, hogy az én kategóriám a romantikus felhozatal, nem krimi, thriller, sci-fi, stb. Viszont néha szeretek egy kicsit kitekinteni a komfortzónán kívülre is, így elvétve lehet ilyen könyvek ajánlásaival is találkozni az oldalon. A másik nagy dolog, hogy én egyáltalán nem rajongok Agatha Christie munkásságáért; tehát ő az a szerző (vagy legalábbis eddig az volt), akinek a könyvei lehetnek bármennyire felkapottak, de soha nem éreztem ingerenciát rá, hogy olvassak tőle. Amúgy is szkeptikus szoktam lenni a nagyon ajánlott, agyonajnározott írásokkal kapcsolatban.

A korábban készült filmek sem hoztak lázba, valószínűleg azért is, mert szintén előre, csinnadrattával harangozták be őket. Viszont! 2020-ban a Thália Színház a műsorára tűzte színdarabként és volt szerencsém rá jegyet kapni, valamint pont úgy jött ki a lépés, hogy bár maszkban, de élőben láthattam az előadást. (Fantasztikus volt! Ha nem lennék ennyire lusta, biztosan írtam volna már róla ajánlót – csak valljuk be, hogy most nagyon motiváció sincsen.)

Mivel könyv formájában korábban nem vonzott ez a mű, ezért úgy voltam vele, hogy hagyom meglepni magam, és már az előadás előtt nem olvasom el, nem úgy ülök be a darabra, hogy már tudom, ki a tettes. A terv egyértelműen az volt, hogy utána elolvasom, hogy lássam, mennyire tértek el a színpadi változatban az eredetitől. Mert kétségem sem volt, hogy bármennyire is szeretnének a leghűbbek lenni a szöveghez, valamennyi változtatás szükséges lesz. (Aki jár színházba, annak ez nem újdonság; de ha egy könyv-film viszonylatot veszünk alapul, akkor is sok esetben van némi változtatás.)

Mégis sikerült egy fanatikus Agatha C. rajongót kifogni, közvetlenül mögöttem ült, akinek valamilyen elborult képzelgése volt, hogy minden  tökéletesen ugyanúgy lesz színpadon, mint a könyvben le volt írva… Ez még önmagában talán nem lett volna akkora probléma, de, hogy végig is pofedálta az előadást, végig kommentálva, hogy ennek nem is így kéne lennie, meg több szereplőnek kéne lenni, stb. Hát kisanyám, köszönöm mindenki körülötted ülő nevében, hogy belerondítottál az esténkbe, és adj hálát a védőangyalodnak, hogy senki nem akart veled ténylegesen konfrontálódni, vagy épp megtépni, de biztos vagyok benne, hogy sokunk fejében megfordult a lehetőség.

Maga a könyv, sztori jó volt, de nem lett kedvenc. Nekem sok helyen nagyon le volt csupaszítva az egész mű, a végén meg kb. három oldalon akarta behozni a szerző a mindenséget… (Valójában az ügy kifejtése lehetett volna részletesebb is, vagy esetleg még olvasó-barátabb a feldolgozása, mert ilyen csupaszított leirat után egy részletesebb, de meghúzott nadrágszíjú magyarázat képes megülni az ember gyomrát. Ahh, miket gondolok, nem elég nyitott a látásmódom A. C. stílusához…) Alapból nem szokott ez semmilyen könyv esetében tetszeni, és nem képez kivételt egy felkapott mű sem. Az esetet szintén eléggé lecsupaszítottnak éreztem olvasás közben, színpadon sokkal jobban előadták, részletesebb, színesebb volt,  bár lehet, hogy csak a képzelőerőm nem állt rá kellően a szerző stílusára.

Nem lettem Agatha Christie rajongó, továbbra sem fogok csak úgy magamtól előkapni tőle egy kötetet és elolvasni. Ha lesz lehetőségem másik művének a színpadi feldolgozásához, akkor esélyesnek tartom, hogy azt a könyvet is kivégzem majd, de valljuk be, hogy jelenleg több szempontból is kétséges ez az eshetőség.

*

Amit én olvastam
Agatha Christie: Gyilkosság ​az Orient expresszen

Hercule Poirot 10.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2017
Oldal: 288
Egyéb: Könyvtári

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük