Mackenzi Lee: Úriemberek ​kézikönyve: a bujaságtól az erényekig

Kicsit kellett rajta gondolkoznom, hogy írjak-e erről a könyvről…

*

Fülszöveg

Henry ​Montague úriembernek született, és annak is nevelték, de soha nem tudott igazán azzá válni. Anglia legjobb iskolái és az apja folyamatos rosszallása ellenére sem képes gátat szabni korhely szenvedélyei­nek. Nem tud felhagyni a szerencsejátékkal, az átmulatott éjszakákkal, és az azt követő reggelekkel, amikor is egy nő vagy egy férfi karjai közt ébred.

De amikor Monty elindul az arisztokrata fiataloknak kijáró Grand Tourjára, hogy bejárja Európa nevezetességeit, azon igénye, hogy az élete tele legyen szórakozással és bujasággal, meghiúsulni látszik. Az apja elvárja tőle, hogy átvegye a családi birtok irányítását, de Monty gyengéd érzelmeket dédelget legjobb barátja és útitársa, Percy iránt.

Montyra nem jellemző, hogy bármit is feladjon. Még a húgával, Felicityvel a nyakában is arra törekszik, hogy ezt az egy évig tartó utazást hedonista kalanddá változtassa, s flörtöljön Percyvel Párizstól Rómáig. Egy óvatlan döntés miatt azonban a külföldi utazás egész Európán átívelő, félelmetes embervadászattá változik, Monty számára pedig minden megkérdőjeleződik, még az imádott fiúval folytatott viszonya is.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3 pont

Kaland. Nemesek. Tabuk.

Egy kicsit gondolkoztam rajta, hogy írjak-e bejegyzést erről a könyvről, mert egyrészről nem is jött be nekem annyira, másrészről meg van benne annyi tabu téma, vagy épp sokak által el nem fogadott gondolat, szituáció, ami nem feltétlenül arra vár, hogy én írjak róla, vagy kivesézzem. Végül döntött a haladó szellemem, és megreguláztam magam, hogy idéntől próbálok minden általam olvasott könyvről írni, így ez sem lehet kivétel.

Amin én totálisan kiégtem ennek a könyvnek az olvasása során, az a világ legostobább karaktere. De tényleg! Vagy legalábbis azon a listán a Top3-ban biztosan benne lenne Monty/Henry. Nagyon ritkán találkozom ennyire egy sötét szereplővel, főként főszereplővel, és akkor is valamilyen normális jellemfejlődést felmutat a sztori végére az illető, de itt… még az a bizonyos fejlődés is, egy amolyan foghegyről odavetett semmi körülbelül. A további bajom a karakterekkel, hogy szinte mindegyik tökkelütött, vagy esetlen, vagy totál idegesítő. Szóval ennek az írásnak az erősségét nem itt kell keresni.

Egy kicsit segített a helyzeten a kalandozás, mert mostanában egyre ritkábban akad a kezembe olyan könyv, amiben elindulnak a szereplők, aztán egy tonna kaland, nehézség, érdekesség, élmény, feladat kerül az útjukba. Nyilván javítana a statisztikámon, ha több fantasy témájú könyv kerülne a kezembe, de szerintem értitek a kínom. Vagy legalábbis remélem. A romantikus sztorik, amiket kedvelek, szinte mindig egy helyben tötyörészésről szólnak, és nem nagyon mozdulnak el egy helyről, városból a történetben. Igenis lehet egyébként a kalandos jellegű történeteket romantikus vonulattal írni, csak manapság ezek a sztorik nem nyomtatott formában találhatóak meg többnyire.

Aztán itt vannak azok a bizonyos “tabu” témák. Talán ez a könyv tényleges erőssége, hogy ír róla, és annak ellenére, hogy nem a mai világban játszódik a sztori, igen sok igazságot mutat be, például a mai napig igen sokan nem tudják, hogy mi a helyes cselekvés, ha epilepsziás rohamot kap az előttünk álló… ha már egy-két olvasót ez el tud gondolkodtatni, vagy a jövőben tudja kamatoztatni a leírtakat, esetleg utána néz, akkor volt értelme megírni és elolvasni ezt a könyvet.

Van itt egy másik témakör, mégpedig az LMBTQ vonulat. Liberális vagyok ilyen téren, mindenki azt csinál a másikkal, az azonos nemű párjával, amit akar, csak ne tolják az arcomba. De egyébként egy hetero párnál is utálom, amikor egymás seggéig nyomják le a nyelvüket az orrom előtt; most csak egy gyors példa erejéig…, szóval nem mennék neki senkinek emiatt, mert úgy gondolom, hogy élni és élni hagyni alapon, mindenki elfér ezen a bolygón a másik mellet. Én tartottam tőle, hogy hardcore stílusban lesz megírva ezen része a történetnek, de szerencsére nem volt vészes; ami nem érdekelt, simán átlapoztam, azt csá. Egy fokkal jobban tetszett volna, ha virág nyelven van megírva az a szűk kb. két oldal, ami kimaradt az életemből, de nem vagyunk egyformák, van akinek meg ez tetszik.

A borítója a műnek nekem nagyon bejött, nyilván ez is hozzásegített, hogy végül belekezdjek a könyvbe… Nem gondolom, hogy mindenkinek való ez a sztori, és nem is mondanám a világ legjobb irományának, de egy kis más, mindig lehet érdekes. A következő kötetet is szándékozom elolvasni, ha nem is azonnal, de hamarosan.

*

Amit én olvastam
Mackenzi Lee: Úriemberek ​kézikönyve: a bujaságtól az erényekig

Montague testvérek 1.

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2018
Oldal: 560
Egyéb: Könyvtári

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük