Ella Maise: Hozzád ​megyek Jack Hawthorne

Piszkos Péntek

*

Fülszöveg

Őrült vagyok? Hozzámentem egy idegenhez.
Amikor a jövőmről álmodoztam, nem így képzeltem el. De aztán jött Jack Hawthorne…
Jack és én mindent fordítva csináltunk. Az első nap, amikor találkoztunk, megkérte a kezemet. Azt gondolnád, hogy egy pasi, aki ilyen jól néz ki, aki kissé ugyan rideg, mégis elbűvölő és teljességgel elérhetetlen, csak élete szerelmének kérné meg a kezét, nem?
Nem. Engem kért meg. Egy totál idegent, aki még soha nem hallott róla. Egy idegent, akivel a vőlegénye csupán pár hete szakított. Azt gondolnád, a szemébe nevettem, és bolondnak neveztem – és még sok minden másnak –, aztán a lehető leggyorsabban otthagytam. Nos… pontosan ezt tettem, kivéve az otthagyós részt.
Csupán pár perc kellett neki, hogy rábeszéljen erre az ajánlatra… mármint a házasságra. Hamarosan el is érkezett életem legboldogabb napja. Ja, nem. Életem legrosszabb napja volt.
Őt hibáztatom azért, hogy belementem ebbe az egészbe. A csodálatosan kék szemét, azt a komoly arckifejezést, amelyről nem gondoltam volna, hogy ennyire bele fogok bolondulni.
A dolgok akkor kezdtek megváltozni, miután közölte velem, élete legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor elvett engem. Ugyan továbbra sem beszélt sokat, a tettei beszéltek helyette. És a szívem kezdett ráhangolódni erre a beszédre…
Egyik percben még nem is ismertem, aztán ő lett a mindenem.
Egyik percben még elérhetetlennek tűnt, aztán mintha teljesen átadta volna magát nekem.
Egyik percben azt hittem, hogy ami köztünk van, az igaz szerelem. A következő percben már minden hazugságnak tűnt.
Ella Maise, nemzetközi bestsellerszerző legújabb, romantikus története a szerelemről, a vágyról és a kétségekről ismét elbűvöli az olvasókat.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3 pont

Virágok. Kórház. Házasság.

Milyen régen volt piszkos péntekes bejegyzés… Egyébként sokat gondolkoztam rajta, hogy ide soroljam-e ezt a könyvet, mert elég távol esik a mű nagy része ettől a kategóriától; a végén van egy kis etyepetye, de amúgy sokkal szaftosabb írásokat prezentáltam már mondjuk szimplán hétfőnként. Szóval azért soroltam be ide, mert a másik kiolvasott könyv még kevésbé illene a mai naphoz, de kivételesen mindenképp szerettem volna ma valamiről pötyögni, mert a végén megint beláthatatlan elmaradásba kerülök bejegyzések terén.

Olvasgattam mások értékeléseit, és néha feltűnt, hogy unták egy részét, meg lehetett volna rövidebb is. Nos, egyik részről, engem valószínűleg jókor talált meg ez a könyv, vagy legalábbis az eleje. Nem zavart, hogy sokszor teljesen általános, hétköznapi, amolyan semmilyen dolgok történtek benne – főként a kezdeti bemelegítés után, de tény, hogy a végén én is azt mondtam, hogy száz oldallal lehetett volna simán rövidebb. Rengeteg más, összeszedettebb irányba el tudtam volna terelni ezt a történetet! Most nem szeretnék nagyon belemélyülni, hogy ennél az írásnál mi lett volna a jobb választás, ha eseménydúsabb két kötetet csinálnak belőle, vagy kicsit meghúzzák a szíjat és rövidebb kiadást produkálnak… Mindenesetre, attól függetlenül, hogy az írónak voltak jó elképzelései és egész jóra is kerekedhetett volna a teljes produktum, szerintem egy határozottabb szerkesztő igen sokat tehetett volna ezért az irományért, hogy sokkal jobb legyen. Szóval maradjunk annyiban, hogy már az eredeti kiadásnál kicsit sántítani kezdett a dolog.

A másik amin én nagyon, és totálisan kiakadtam, az fordításból eredő dolog. Számomra egy kiadásra szánt műben az a szóhalmozás, hogy > faszi < totálisan hajmeresztő. Mert ha még egyszer-kétszer előfordul, oké, de szerintem itt volt vagy harminc alkalom. Csak néhány tippet adnék ennek a szónak a helyettesítésére: pasi, férfi, ember, férj, a párom, vagy szimplán a nyomorult szereplő neve. Nem vagyok egy két lábon járó szótár, de biztos vagyok benne, hogy sokkal szebben is ki lehet fejezni magunkat… Még a történet sem kívánta egyébként ezt a szóhasználatot, szóval tényleg nem értem.

Aminél szintén megemelkedett a szemöldököm, az  a szereplők neve volt: Jack és Rose. Tényleg jó, meg szép nevek, de könyörgök, lépjünk már túl a nyomi Titanic korszakon!

Kivételesen olyan borítóval lett kiadva, amit nem száműztem volna a polc sarkába, ha könyv formában veszem meg, de tény, hogy Jack az én képzeletemben nem pont így néz ki.

Nem tartom életem nagy olvasmány élményének, de mindenképp hatással volt egy dolog rám. Mégpedig a virágdíszítés. Somolyogtam egy sort, amikor egy intézménybe belépve egy ilyen kreáció fogadott. 🙂

*

Amit én olvastam
Ella Maise: Hozzád ​megyek Jack Hawthorne

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
Oldal: 572
Egyéb: E-book

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük