Piszkos Péntek

*

Fülszöveg

Az ​új főnököm szereti a szabályokat, és van egy, amit senki sem mer megszegni…
Senki sem érhet a banánjához.
Komolyan.
De én persze megérintettem.
Ha jobban bele akarunk menni, valójában a számba is vettem.
Megrágtam… és még le is nyeltem.
Tudom… Rossz, rossz lány vagyok.
Ezután vettem észre őt, és akár elhiszitek, akár nem, nem úgy lehet a legjobb első benyomást kelteni, ha épp a pasi banánjától fuldokolsz.
Egy kicsit visszamegyek az időben. Mielőtt még megérintettem egy billiomos banánját, végre megkaptam az első igazi kiküldetésemet üzleti riporterként. Ez nem a megszokott, béna munka volt, mint interjút készíteni egy kukással a kedvenc útvonaláról, vagy cikket írni arról, hogy milyen nagy dolog összeszedni a kutyaszart a kertekből.
Nem bizony. Az ilyenekből épp elég is volt.
Ez volt a nagy kitörési lehetőségem, hogy bebizonyítsam, több vagyok, mint egy két lábon járó katasztrófa. Be kellett épülnöm a Galleon Enterprise-ba, hogy bebizonyítsam a korrupciós gyanút.
Jöhet a James Bond-zene.
Csak annyit kellett tennem, hogy felvetetem magam gyakornoknak, és simán lenyomom az interjút Bruce Chambersonnal.
De fel kellett volna készülnöm rá, hogy a pasi úgy néz ki, mint akit direkt a női vágyak megtestesítésére faragtak. Viszont így is muszáj volt összehoznom. Semmi baki, semmi bénázás, semmi apró baleset. Csak kevesebb, mint egy óráig kellett összeszedettnek lennem.
Vissza a jelenbe, a konferenciaterembe, a banánjával a számban. A banánjával, amin még a neve is rajta volt nagy, fekete betűkkel. Pár perccel, miután ezt észrevettem, bejött, és rajtakapott. Pár perccel ezután már fel is vett.
Tudom… Nekem sem tűnt túl jó jelnek.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3 pont

Banán. Szerencsétlen. Középszerű.

Megint péntek, és kivételesen olvastam egy könyvet, amit enyhe túlzással ide sorolhatok. Aki lemaradt volna a korábbi piszkos péntekes bejegyzésekről, de érdeklődik a téma iránt, annak már előre szólok, hogy ez nem az a könyv, ami elviszi a prímet.

Kezdeném azzal, hogy mielőtt kijött volna magyarul, nekiugrottam az eredeti elolvasásának, mert fülszöveg alapján, láttam benne potenciált. Aztán szerintem az ötvenedik oldal környékén el is engedtem a sztorit, mert valahogy nem kötötte le teljesen a figyelmem, és ha angolul nem sikerül ilyesmi, akkor nem erőltetem a dolgot. Viszont egyik nap belefutottam a sorozat több könyvébe is magyarul, így adtam neki egy esélyt…

Az első száz oldal még csak-csak elment, felfogtam egy nem túl erős sztorinak az egészet, de a végére teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy egy közép-gyenge, fanfic stílusú irkálmány. Megnyugodtam, hogy nem a tanult, középszerű angolommal van probléma, hanem általánosságban a történettel, mert magyarul sem volt jobb élmény olvasni.

Egyébként ékes példája ez a mű a marketingnek, mert egy jó fülszöveggel, borítóval és egy eredetinek mondható koncepcióval meg lehet venni a vásárlót… Csak sajnos az ötletet a szerző rohadtul elpazarolta véleményem szerint. Annyi lehetőség lett volna benne, és mégis ilyen gyengécske valami lett belőle. Az egyetlen, amit értékelni tudok, hogy nem húzta jobban, mint a rétest, hanem egész normális oldalszámmal befejezte és nem kínozta az olvasót tovább. Gondolkozom rajta, hogy a következő kötetnek adja-e esélyt, hátha egy fokkal jobbra sikeredett, vagy kicsit megnevelték a szerzőt vagy az irományát…

*

Amit én olvastam
Penelope Bloom: His ​Banana – Bekapnám

A vonzalom tárgyai 1.

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Oldal: 222
Egyéb: E-book

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük