Terveztem, hogy elolvasom…

*

Fülszöveg

Geralt a vajákok közé tartozik: mágikus képességeinek köszönhetően, amelyeket hosszan tartó kiképzése és egy rejtélyes elixír csak még tovább csiszolt, zseniális és könyörtelen harcos hírében áll. Ugyanakkor nem hétköznapi gyilkos: célpontjai vérszomjas szörnyetegek és aljas fenevadak, amelyek mindenütt hatalmas pusztítást végeznek, és megtámadják az ártatlanokat.
Hiába tűnik azonban valami gonosznak vagy jónak, nem biztos, hogy valóban az – és minden mesében van egy csipetnyi igazság.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

5 pont

Kaland. Harc. Varázsló.

Van ez a szokásom, vagy rituálém, fétisnek nem mondanám, de mindenképpen kéne még egy kicsit gondolkoznom a megfelelő definíción… Vagy a nagy felkapottság előtt olvasok egy könyvet, vagy miután lecsengett a hype. Emlékszem, volt olyan könyvsorozat, ami ugyan épp megjelent magyarul, de még nem volt oda a fél magyar moly társaság érte, és nem kellett verekedni egy-egy újabb részért, mert a kutya nem vette akkoriban, aztán toltak rá egy kis marketing-kampányt, és az eladási listák élére ugrott hirtelen. Persze ez már azután történt, hogy külföldön is hirtelen megugrott érte a kereslet, amúgy a magyar félnek meg szerencséje volt, hogy a nagy siker előtt sikerült leszerződnie a külföldi kiadóval.

Aztán manapság már inkább a nagy cirkusz után olvasok el egy-egy “kasszasikert”, itt van például a The Untamed sorozat, az elsők között volt meg az összes könyv, de amekkora hiszti kialakult (rögtön az első kötetnél), inkább félretettem, de ugyanez van pl. a Bridgerton sorozattal. Korábban nem olvastam, pedig mekkorát ment volna, ha már van általam is értékelés. 😀 Most, hogy újra felfedezték, minden csapból ez folyik, és szerintem nincs unalmasabb dolog, amikor huszadjára is ugyanaz a vélemény ugrik az ember szeme elé tíz percen belül.

Visszatérve ehhez a sorozathoz, nem meglepő módon ez is egy újra-felfedezésnek köszönheti szárnyalását. Nyilván a kategóriát kedvelők között régebben is jól szerepelt ez a könyv, meg akik játszották a játékot, de például az én látókörömbe a sorozat által került. Gondoltam, előbb adok egy esélyt annak, és majd csak utána a könyveknek, de rájöttem az első tíz perc után, hogy ez valószínűleg fordítva fog megtörténni.

Nekem első ránézésre Cavill nem egy Geralt típus, és vásznon sem ragadott meg annyira ebben a szerepben, amennyit láttam belőle, aztán a könyv olvasása során is másként képzeltem el. Na mindegy, azért még lehet, hogy ráveszem magam, amikor épp nincs mit nézni.

Maga a történet teljes mértékben a jó kis játékok érzetét keltette bennem végig; én nem igazán ragadtam le egynél sem anno, és amúgy is jobban szerettem követni egy-egy jó játékost, mint magam játszani. Szóval egy kis nosztalgia szállt meg olvasás közben, amit csak fokozott az, hogy a nálunk is népszerű meséket újabb, más szemszögből is felvonultatta a szerző. Nem tudnék választani, hogy A szépség és a szörnyeteg, vagy Hófehérke és a hét törpe, esetleg “Aladdin” sztorija fogott-e meg jobban, mindenesetre elmondhatom, hogy bejött a történet. Nem fogok most itt ódákat zengeni, mert ezren megtették korábban, de azért csak leírom, hogy az én rózsaszín lelkemnek is megfelelt a könyv.

A második kötet itt van a közelemben, csak épp most más jobban pörög…

[Igen, valószínűleg lesz majd Bridgerton meg The Untamed értékelés is…]

*

Amit én olvastam
Andrzej Sapkowski Az ​utolsó kívánság

Vaják 1.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2019
Oldal: 352
Egyéb: Könyvtári

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük