“Majdnem sikerült kibeleznem saját magamat” – 7vége

Vegyesre sikeredett a hétvége.

Az tény, hogy mindenfélét összekajáltunk melóban. Pizzáztunk, valami túró rudira hajazó kaja is volt… Pénteken lecsúsztam az ingyen joghurtról, de szombaton szerencsém volt. 😀 Walt Disney mesefigurásak voltak. X’D Asszem’ én egy Hamupipőkét ettem. (epres-vaníliás)

Ezért szeretem ezt a melót.

Ja, és ez a meló: Az egészséges adrenalinszintet, mindig tartja. ->

***

Mivel szúró-vágó eszközzel dolgozom, más néven egy baromi nagy késsel, ezért nagyon oda kell figyelnem, nehogy baleset történjen. Pl.: ne vágjam le a saját ujjam… Eddig nem történt semmi ilyesmi (szerencsémre), csak egyszer lett egy vízhólyag az egyik ujjamon a késtől, mert forgalmas nap volt, és a kés is az életlenség felé tendált.

Azt már megszoktam, hogy a szülők szabadon eresztik a gyerekeiket, néha már rájuk sem figyelnek, hagyják őket rohangálni… stb. A jobb kezemet mindig a késen tartom, kivétel amikor orrot fújok, mert akkor a balt… Szóval a kölykök rohangálnak, észrevesznek, “ingyen kaja” felkiáltással felém sprintelnek… és néha nem siker megállniuk előttem, hanem a pultomba rohannak. (már megszoktam) A pult meg borul. Az esetek nagy többségében kitámasztom a lábammal, mihelyst meglátok egy gyereket. XD Ja igen, amikor nem vágok, a kés éle mindig felém van…

Pénteken egy pillanatra megállt bennem az ütő. Majdnem sikerült kibeleznem saját magamat. Kivételesen a szülő is ott volt, meg még pár másik vevő. A kölyök vett először, majd hátrébb lépett, hogy a többiek is odaférjenek. Fél szemmel láttam, hogy körbe-körbe forog, majd elszédült és beledőlt a pultomba. Ahogy megbillent a pult, a kezem a késsel együtt meglódult felém. Egy hapi időben kapcsolt, és elrántotta a gyereket, a kedves szülő csak pislogott, nyomást éreztem a hasamon, de nem pörgött le az életem előttem. A pult visszabillent a helyére, a kést pedig visszatettem rá. Halotti csend, fél szemmel lepillantottam magamra, és egy kis sóhajjal nyugtáztam, hogy a vastag pulcsimon lett egy vízszintes ‘benyomódott’ vonal.

Éljen a 20 réteg ruha! X’D

***

Idén kihagyjuk az f1-et… Szar idő van, úgy nem buli kimenni, még ha élőben is nézheti az ember. Meg aztán mindenki melózott tegnap, az első számú sofőr még ma is. (Habár sofőrt a legkönnyebb szerezni.) De én személy szerint egy zombi szintjén állok most is. XD

***

Este (ha nem felejtem el) felteszem a Soha nem mondom ki, hogy… – 4. fejezet bétázatlan verzióját.

Tagged

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük