Éves kirándulás – Pilis

Igen, most épp egy halom szöveget kéne tanulnom, de egyszerűen annyira zsong a fejem, hogy képtelen vagyok rá. Holnap majd hazaérek ötre, és újra megpróbálkozom vele, de van egy olyan érzésem, hogy esélytelen. XD Kedden azért gondoljatok rám, hátha sikerül majd egy görbülős jegyet összerizsáznom. 😀

November 1.

Szóval idén is megejtettük éves kirándulásunkat a Pilisben. 🙂 (… és idáig is eljutottam, hogy leírom :D)

Nem gombázni mentünk, mert amúgy sem esett az eső, szóval nem is lett volna mit keresni. Csak kiruccantunk, és jól elfáradtunk. (Jövőre talán nem felejtünk el vinni szalonnát, kenyeret, és akkor még a pihenőhelynél sütögetünk is. XD) Tehát száraz idő volt, ami egyébként a fák lomkoronáján is megmutatkozott. Sok már ledobta a leveleit, meg úgy alapból csak sárga levelűek voltak. Pedig tavaly…

De talán még is arra vagytok a legkíváncsibbak, hogy idén is sikerült-e sikítozva körberohannom a fél erdőt. Nos, igen. XD

A tavalyi susnyás idén már egy bevehetetlen, két méter magas, ágas-bogas, cserjés gaztenger volt. Azért megpróbálkoztunk a lehetetlennel, hogy levágjunk egy kicsit az utunkból… Mindenki egy picit arrébb próbálkozott, hátha valahol még is van egy ritkásabb rész.

Én találtam egy elég jó helyet, a rengeteg közepéig csont nélkül bejutottam, de utána… XD Jött a hallozás, hogy ki-merre van, és nekem is merre kéne menni. 😀 Hát, igen… Ez Volk. Aztán valami a fejemre pottyant, én meg sikítozva, mint egy eszelős: Szedd ki! csatakiáltással rohantam ki ezerrel a sima, erdős terepre. Mint kiderült egy fél fát vonszoltam a fejemen… X’D

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük