Amit én olvastam
Mary Hooper – Édességek kicsiny boltja
Kiadó: Orlando
Kiadás éve: 2005
Oldal: ~180
Borító: Erről most nem hoztam képet, mert ami az én kezemben megfordult, az egy egyszerű, rózsaszín kemény fedelű könyv volt. Csak a betűk voltak egy kicsit cikornyásabbak; ezenkívül semmi extra nem volt vele. Mindenesetre azért kaparintottam meg, mert olyan bájosnak tartottam ott egyedül árválkodni a könyvespolcon…
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
Mikor Anne húgommal csipkelődtünk, hogy Sarah-nak még nincs széptevője, ő csak legyintett, nevetve, és azt mondta, a férjhez menés nem az egyetlen dolog a világon, különben sem hajlandó odaadni a kezét az első bunkó parasztnak, aki az útjába akad.
*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
Fülszöveg
Hannah, a vidéki kislány, az Úr 1665-ik esztendejében Londonba kerül, nővére, Sarah édességboltjába, kisegítőnek. Életében először jár a nagyvárosban, de izgatott örömét lehűti a fogattatás – Sarah legszívesebben hazaküldené. London városában ugyanis felütötte fejét a rettenetes betegség, a pestis. A naiv vidéki lányka szemén keresztül látjuk a korabeli londoni életet, érzékeljük hangjait, illatait. Hannah izgatott érdeklődését kezdetben a nagyváros változatossága ragadja meg, s életében először találkozik a szerelemmel – ám napról napra növekszik a megállíthatatlannak tűnő veszedelem, ahonnan csak merész kaland árán sikerül a menekülés… A regény függelékében a legízletesebb korabeli édességek receptjeit is megtalálhatjuk.
***
– Úgy bámészkodsz, akár a falusi suttyó a rosszlányokra.
***
A könyv értékelése (1-5; 5 a legjobb)
4,5 pont.
Rövid leszek, mert jó, vagy épp tökéletes könyvekről igen keveset tudok mondani; hisz én javarészt a negatívumokon csámcsogok. 😀 A pozitívumoknál meg csak ugyanazt tudnám leírni minden jobb könyvnél… Az unalmas lenne, nem?
Az egyetlen dolog ami nem jött be, hogy kevés volt benne az édességes – édességboltos rész. Ha főként a pestis érdekelt volna, akkor meg lehetett volna írni pölö csak a patikárius szemszögéből, azt csókolom.
A végén tetszettek az összegyűjtött receptek, na nem, mintha valaha is megfogom csinálni bármelyiket. 😀
Egyébként odaadtam anyának is, és mint kiderült, kivételesen tudtam neki olyan könyvet adni, ami még neki is tetszett. – Főként, hogy megkérdezte, hogy van-e folytatás… Remélhetőleg legközelebb arról is írhatok, mert tényleg bejött/lekötött, és nem csak átfutottam rajta. 🙂
2. kötet: Mary Hooper: Szirmok a hamuban