Tudom, tré cím, de ez a mai naphoz képest kész luxus-csili-vili-millioner… Így is félve jöttem fel, mert tudtam, hogy ha ma posztolok, akkor csak rinya, panaszáradat lesz benne. (Amit azért próbálok a bejegyzés végén ellensúlyozni egy pozitív hírrel is.) De előbb nem ússzátok meg a nyávogásomat, mert ez most jár nekem. X’D

Szal’ (<- ja, ma most már ilyen lazán nyomom) korán kellett kelni. Első negatívuma a napnak. XD

Innentől előfordulhat káromkodás… de azért próbálom moderálni magamat.

Oké, ezen még túltettem magamat, mert visszabújhattam még 10 percet szundítani. 😀 *lustaság* Amikor összekapartam magamat, akkor már nem volt semmi gáz, úgy indultam el, hogy bár az alaphangulatom pocsék (sz@r időjárás [mindig van mire fogni :D]), de azért pörgés lesz. Ja, vissza a kapuból, mert a roncstelóm kimaradt a tatyóból.

A “pocsék nap, de azért jó lesz” hangulat addig tartott, amíg ki nem derült, hogy le van zárva a főút. WTF. -> Csatlakozás lekésve. Ezaz! Nincs is jobb, mint amikor GPS módba kell kapcsolnom – utazás újratervezés. Hurrá.

Ezután a délelőtt többi részében javarészt csak rossz hírrel bombáztak. Csodás… Komolyan nincsen jobb dolga az Univerzumnak, csak, hogy velem kitoljon??? *grrr*

A nap következő csodás pontja, amikor papírügyet akartam intézni… erre közölték, hogy amit én szeretnék, azt csak neten lehet megoldani. X’D Köszi.

Ez a kis “plusz” séta szöget ütött a sarkamba. Szó szerint. Ugyanis ki más lenne olyan szerencsétlen, hogy a !!!sportcipője!!! sarkában lévő akármilyen szög, szeg, szegecs, kismacskafarka átlyukassza a szipőtalpát, és kikezdje az ember zokniját, basztassa a sarkát… A nyílt sérülést megúsztam, de a cipőt minimum felgyújtom.

Délután dokihoz volt időpontom – magánrendelésre. (erre még visszatérünk, és mielőtt valakiben megfordul a gondolat, nem, ezzel nem szeretnék menőzni :/)

Anya is eljött velem, hogy ha kell, akkor összekaparjon és hazatámogasson. XD

Odafelé mondta, hogy ugorjunk be lábbeliboltba is, mert kilyukadt a cipője!!! Rögtön elvernyákoltam, hogy médincsájna cipőm kaputt, ezért örülnék, ha én is szert tehetnék egy másik (médincsájna) vacakra. Végül megegyeztünk, hogy elsőként könyvtárazunk, doki, aztán szipő.

Na, a továbbiakban: fillérekért (össz.: 250 Ft) szert tettem 3 könyvre – egyet anyának választottam, egyet magamnak, a harmadik pedig egy album (hogy meglegyen a 3 könyv X’D), elindultunk dokihoz. WTF.

Egyik ismerősöm ajánlotta, hogy mennyire jó… (A sztorihoz hozzátartozik, hogy az előző doki csak ősszel lett volna hajlandó bármit is tenni az ügyemben, ami azért gáz, mert ősszel nekem semmi, semmilyen körülmények között nem jöhet pluszba, ugyanis ezenkívül is van – lesz elég nyűgöm akkor. Erre közölte, hogy mehetek magánrendelésre is hozzá – BUDAPESTRE. Mi vagyok én, láma?) A szomszéd városban – ajánlott – doki is kitűnő nekem. (Még akkor is, ha magánba, illetve fizetve…)

Elmondtam a panaszom, erre az első mondata mi volt??? A másik félrekezelt. WTF. WTF. WTF. Most amiatt a barom miatt szívok kurvára, ugyanis a félrekezelés csodálatos – és nem meglepő!!! – módon, rontott a dolgokon. Annak a #&@-nek köszönhetően a mai naptól kezdve min. 2 hétig folyamatosan kutyavilág lesz nekem. Ezenkívül még mindig jobban jártam… Ja, és a doki nem kért egy petákot sem (hozzávetőleg 25.000 Ft maradt a zsebemben).

De attól fájdalmas a dolog.

És még legalább 2 hétig az lesz. 🙁 A kezelés az kezelés.

Előre rettegek.

Utólag bőgök. XD

Végül összekapartam magamat és mehettünk cipellőt vásárolni. Anya hamar talált magának egyet, aminek kb. 2 hónapot adtunk… Én meg még a sokkhatás alatt, csak néztem ki a fejemből…; aztán elunta, nógatott, hogy válasszak valamit, meghív egy cipőre.

Brahiból rámutattam egyre, aminek tetszettek a színei, de a lábamon nehezen tudtam elképzelni. Még most is, hogy már abban mentem boltba. X’D Mindegy, legalább röhögök egy sort, amikor lenézek a cipőmre. 🙂

Nagybevásárlás… Csak azért kísértem el anyát, hogy feltankoljak fájdalomdíjjal az elkövetkező két hét tekintetében. XD Mert ez most jár nekem.

Szal’ ha nem írnék-jönnék huzamosabb ideig, akkor épp egy kurvanagy olló áll ki belőlem. (Így elsőre nagyon pokerface volt a doki, ahogy felkapta a bárdját, aztán… mindegy.)

Esküszöm, hogy semmilyen fájdalomcsillapító, érzéstelenítő, tudatmódosító hatása alatt nem állok. Momentum:

Én: Fájni fog?

Doki: Aztán!

(Aztán vette a bárdját, és…)

*

Na, léptem, mert zsibbadok. XD

Ja, izé:

Szal’, van egy jó sztorialapom! 😀 Mondjuk időm az nincs, és speciel 2 hétig szerintem örülni fogok, ha nem üvöltök vagy bőgök, vagy egyszerre mindkettőt. Közelebbi meghatározásként: HP.

Más: TMHJ 20. fejezet íródik – mondatonként. (Komolyan ennyi időm van-lesz, szóval min. kinő a szakállatok. Ja, az már kinőtt. X’D)

Őfelsége – az ígéret úgy szólt, hogy TMHJ 20. fejezet után az jön – szóval mondatonként egyre közelebb kerültök hozzá. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük