Tudod mit hoz a jövő? – Így készült a 20. fejezet

Rákattantam, hogy írok az írásról… ezzel olyan képzetet keltve az olvasóban, hogy elmerülhet, csámcsoghat a hosszúra nyúló várakozás közepette valami érdemlegesnek tűnőn. :D

Most kérdezhetitek, hogy be szokott-e válni?

Jó kérdés… Véleményem szerint ilyen hosszú (igen, nagyon-nagyon hosszúra sikeredett) szünet után, kitűnő nyugtatóként szolgál. XD (Bár a Kedves Olvasó ezt lehet, hogy megcáfolná.)

Először is engedjétek meg, hogy az előző Így készültből idézzek, ugyanis annál találóbban sohasem fogom tudni leírni ennek a bejegyzés(-sorozatnak) a mikéntjét. 🙂

*

Több mint 6 hónapos várakozás után (inkább vissza se nézem, hogy mennyi időt írtam le az előbb…), végre itt a 20. fejezet!

Hurrá! (és még élek!)

A dolog pikantériája, hogy ennek a fejezetnek a megszüléséhez kötöttem egy másik történet folytatását is (jobbra-lent-chat), amiért most duplán szívom a fogam és irulok-pirulok.

Azt azért nagyon köszönöm, hogy soha nem történt olyan negatív megkeresés (akár a honlapon, akár mailben), amely mostanában körüllengi a Fanfic Birodalmat. (Azaz, hogy kb. fellázadtak az olvasók a nem frissítő írók ellen.)

Köszönöm, hogy mindenki intelligensen tudja kezelni azt, hogy bizony várni kell. (Akár nem is keveset.) 🙂

Ezért is döntöttem úgy, hogy most egy kis szösszenetet közreadok a 20. fejezetből. Mert megérdemlitek! 🙂 Pár napon belül olvasható lesz a teljes fejezet. 🙂

*

Párizs felett

– Kisasszony, mindjárt ott leszünk, készüljön! – recsegte a fülembe egy éles hang.

A felhívásra kikapcsoltam a biztonsági övet és levettem a fülhallgatóm. A helikopter Párizs belvárosának egyik parkjában kapott landolási engedélyt, de csak annyi időre, amíg kiszállok. A gép ezután a város szélén fog várakozni, amíg elintézek mindent. Hm, mennyivel egyszerűbb gazdagon minden! Azért, hogy ne kelljen a reggeli dugóban két órát várakoznom, és hogy fél nap alatt biztosíthassam a Kaleido Színpad jövőjét, csak a megfelelő embereket kell ismerni.

A parkban egy pillanatra megállt az élet, amíg földet értünk és én kiugrottam a gépből, de amikor a bámészkodók rájöttek, hogy nem egy filmsztár vagy a pletykalapok valamelyik mindennapos szereplője vagyok, mindenki ment tovább. Pedig ha tudnák, hogy ki vagyok! Szerencsére most még élvezhetem a nyugalmat, de ha minden úgy sikerül, ahogy terveztük nagyapával, akkor már nem sokáig…

*

A 20. fejezet készülése közben elfogyott:

  • kb. 500 liter víz
  • kb. 499 liter kiizzadott víz
  • 1 ventilátor
  • 6 pohárnyi jégkocka

Tudod mit hoz a jövő?

Hamarosan!

Tudod mit hoz a jövő?

20. fejezet – Látogatás a Halálistennél

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.