Amikor ezeket a sorokat vetem papírra, akkor épp hangolnak előttem… – és igen, pár nap eltelt azóta, hogy ezt most Ti olvashatjátok.

*

Jó kis murinak tűnik… épp egy sarokban ücsörgök egy széken, próbálok nem leesni róla, olyan tucc-tucc, hangorkán vesz körül.

Úgy érzem, hogy most vagyok ott, ahol lennem kell.

*anyám, de nyálas*

Csak csendben, csak halkan… ismeretlenül… Mégis mindenki megáll pár kedves szóra – amiből negyed-fél órák lesznek. 🙂

Jön az egós rész: lehengerlő vagyok.

Szóval ilyen ez az év vége, meg ünnepelgetés…

 – Nem köszi, nem akarom kipróbálni a dobot, innen is jónak tűnik.

10 perccel később.

Gyűlnek az emberkék, gyűlnek a hangszerek. A beállított, hangolt csodák, s szép lassan összeáll a kép, azaz egy dal részlete.

Ah, zene, művészet.

A tollam meg épp kifogyóban ———-

az anyja, ezt meg melyik hangszer produkálta!?

*szívinfarktus közeli állapot*

Végül is csak tíz centit ugrottam meg a helyemen. 🙂

Kezdenek fogyni a papírjaim is, amire írhatok, megérkezett a tévé is, az énekesek már a közelben járkálnak, teljes számokat játszik a zenekar… és szerintem jobban teszem, ha szép lassan visszaszivárgok a nézőtérre.

 – Nem köszi, nem akarom innen élvezni, túl nagy a jövés-menés, a zsivaj, nem szeretnék láb alatt lenni.

 – …

 – Nem, tényleg nem szeretném, oldalt áll vagy ötmillió rajongó, meg VIP, köszi jó lesz ez szemből is. 🙂

 – És ezt is közzéteszed? Rólunk is írsz majd valami szépet? Vagy csúnyát?

 – Nem, erről nem.

 – Miért?

 – Amiért a megnézett darabok, koncertek negyedéről írok csak.

 – Azaz?

 – Hogy ez saját, privát emléknek maradjon. 🙂

 – A több ezer emberrel egyetemben? *nevetés*

 – Igen, a többi ezer ember privát emlékén osztozok…

 – Kár, hogy nem írsz rólunk, pedig még interjút is adnánk neked…

A nézőtér felé.

Majdnem elsodor egy ember, visszanéz, majd megtorpan. {újságíró} Üdvözöljük egymást, majd a színpadon lévőkről váltunk pár szót; bájcsevegés felsőfokon…

 – Szerinted belefér nekik még pár gyors kérdés?

 – Igen, szívesen fognak adni interjút… – aztán elköszönök és elfoglalom a helyemet a nézőtéren.

Napokkal később.

Nem jelenik meg interjú az újságban (direkt meg is vettem), csak egy rövid tudósítás.23

 

1 Komment

  1. Visszajelzés: December 2014 | Volk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük