SzÉl #01 – Cukorka

Színházi Életképek – Beharangozó

Az egyik leginkább várt bejegyzéssorozat első darabkája. Más témával szerettem volna kezdeni, de mostanában sűrűn voltam színházban, és egyszerűen nem tudok elmenni a(z egyik) legidegesítőbb dolog mellet szó nélkül.

#01 Cukorka

Kezdjük az elején!

Megengedett a színház nézőterén étel fogyasztása? NEM (ennek majd szentelek még külön bejegyzést)

Van étkezésre kijelölt hely? IGEN (büfé, folyosó)

Mi étel? A narancs étel? A zeller étel? A rántott hús étel?

A cukorka étel?

Mielőtt valaki azzal jönne, hogy az édesség, és nem tisztességes ennivaló, azzal közlöm, hogy az édesség is étel – még ha egészségtelen nagy mennyiségben, akkor is ÉTEL, mert MEGESZED. (Remélem az evés biológiai útját, folyamatát nem kell ecsetelnem.)

Ennélfogva – mivel étel -, a nézőtéren cukorka, bonbon, csokika, és egyéb nyalánkságok, apróságok és édességek fogyasztása NEM megengedett. Tehát semmilyen színes glazúrba mártott csoki, szaloncukor, mentolos cukorka, konyakos meggy és tsai., rágógumi, mogyoró, kesudió, mazsola, nyúlbogyó – a teljesség igénye nélkül -, nem fogyasztható a nézőtéren. (Más dolog, hogy egy mentolos cukor miatt nem fognak szólni.)

Miért ne cukorkázzunk?

1. Nagyon zavaró – Csörög, zörög, sistereg. Nem lehet semmit sem hallani tőle, és nem csak a közvetlen környezetet lehet ezzel zavarni, hanem a többi nézőt, és a színészeket is. A színházak többsége úgy van kialakítva, hogy jó az akusztikája… (Érdekes, nem? :D) Na mármost, ha Te tökéletesen hallod, amit a Művész a színpadon mond (mikrofon/mikroport/hangosítás nélkül), akkor szerinted, Ő nem hallja a Te csörgésed-zörgésed? Nyilván nem erre figyel, hanem arra koncentrál, amit mondania/énekelnie/tenni kell a színpadon, de soha nem volt olyan, hogy ha megzavartak Téged, akkor hirtelen nem jutott eszedbe, amit előzőleg mondani/csinálni szerettél volna?

2. Fulladásveszély – Lehet, hogy viccesnek tűnik első olvasatra, hisz ilyet a szülők szoktak a gyermeküknek mondani, de balesetek és véletlenek mindig előfordulnak. Nagyban rákészülsz egy kis cukorkázásra, de véletlenül félrenyelsz, megakad a torkodon… Ha épp nem sikerül megragadnod a melletted ülő karját, vagy felhívni magadra a figyelmet, akkor a darab- és a nézőtér közepén meg is fulladhatsz. Senki nem venné észre, ugyanis mindenki előre, a színpad felé figyel, sötét van, és itt egyáltalán nem számít, hogy a tömeg közepén vagy a szélén ülsz, ugyanúgy kiesel a figyelem középpontjából addig, míg fel nem gyulladnak a fények, elkezdődik a szünet, vagy vége nem lesz a darabnak. – Ezt most tényleg nem poénból írom, ugyanis volt rá példa! Nem jobb megelőzni a bajt?

A kényszer nagy úr

Nyilván nem lehet azt tenni, hogy kiütöd a melletted ülő kezéből a cukorkáját, vagy leüvöltöd, hogy fejezze be, és valószínűleg te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy szükséged volt egy kis torokerősítőre, szóval kénytelen vagy tűrni, mély levegőt venni, hisz szolidaritásból, már csak azért sem pisszeged le az illetőt. Szerintem ki lehet bírni 1-1,5 órát cukorka nélkül, sőt egyéb apróságok (csoki, bonbon, mazsola, ropi, keksz) nélkül is. A szünet erre is szolgál…

Persze megértem, hogy száraz a levegő, túl sok füstöt fújtak be, felkavarja a port a függöny, nem lehet beszélni és le kell valamivel foglalnom a nyelvem…?, de azért lehetnénk annyira tisztelettel mások iránt, hogy nem a táskánk legaljáról – kulcs és aprópénz csörgetése mellett -, egy teljes zacskónyi cukrot bányászunk elő, halk szitkozódások közepette, hogy ilyen sötétben nem látni semmit…

Aztán elkezded kibontani a zacskót… Egyesek a lassú – de valójában hosszú – nyitásra szavaznak, mások a gyors, de jóval hangosabb – egy rántásos módszerre. Bíííp! Mindkettő rossz választás! Aztán kezdődik a zacskóban való turkálás, csörgéssel egybekötve. Persze elsőre nem azt találod meg, amit szeretsz, ezért újabb két kört keversz a zacskóban.

Végül a zacsi az öledben landol nagy csattanással, és kezded a cukor csomagolásával az újabb nyitóhadműveletet. Közben a melletted lévő barátnőd is kér cukorkát, átadod neki a zacskót – minden kezdődik elölről -, lehetőleg még átadás közben ejtsétek is le a földre a zsákmányt…

Ismerős? Te is így szoktad?

Tippek

Ha tényleg jön a késztetés, hogy cukorkázz, csináld mások zavarása nélkül!

  1. Szerintem egy felvonás alatt bőven elég egy mentolos cukor; ha már többre van szükséged, inkább menj orvoshoz és vizsgáltasd ki, miért érzel késztetést többre.
  2. Ne a zacskóból szedd ki az előadás közepén! A szünetben szépen kibonthatod a zacskót, körbekínálhatod, ezzel megelőzve egy zajforrást.
  3. Vedd ki a cukrod a zacskóból, és tedd olyan helyre, ahol rögtön megtalálod; ne kelljen fél órát kutakodnod – táska külső zsebe (lehetőleg ne ott legyen a kulcsod…), ruhán zseb, stb.
  4. A lehető legkisebb zajforrással, minél gyorsabban nyisd ki a papírkát.

*

Egyébként a kis papírdobozkás cukor tűnt eddig a leghalkabbnak. Persze nem kell a dobozkát összevissza rázogatni.

20

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük