kwaiAmit én olvastam
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2008
Oldal: 176
Egyéb: Itthoni

*

Fülszöveg

Boulle Avignonban született és Párizsban halt meg. Mérnökként Malajziában dolgozott, szakterülete a kaucsuk volt. A második világháború alatt Indokínában harcolt a japánok ellen, egyes források szerint kém volt, majd letartóztatták, és a hadifogságból megszökve a brit hadseregben szolgált. A háború után visszatért eredeti munkájához, ültetvényeken dolgozott, később Kamerunban élt, majd visszatért Párizsba. Első könyve (William Conrad) 1950-ben jelent meg, az utolsó (A nous deux, Satan!) 1992-ben.
Háborús élményeit az 1952-ben kiadásra kerülő Híd a Kwai folyón c. regényében dolgozta fel. A kötet filmfeldolgozása meghozta a világhírnevet az írónak. Az 1957-ben bemutatott angol-amerikai kooprodukciót David Lean rendezte, és a nyolc jelölésből végül hét Oscar-díjjal jutalmazták a Kanchanaburi folyón, Thaiföld és Burma között átívelő híd építésének drámai történetét.
A mainstream irodalom művelése mellett Boulle-t tudományos-fantasztikus témák is foglalkoztatták, és hamarosan a francia sci-fi egyik legnagyobb egyéniségévé vált. 1963-ban jelent meg a Majmok bolygója (La planete des singes) c. regénye, mely szintén nem kerülhette el a megfilmesítést. Franklin J. Schaffner a Planet of the Apes címmel 1968-ban vitte vászonra az izgalmas történetet, melyet egy évvel később egy Oscar-díjjal jutalmaztak.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4 pont

Háború. Híd. Film.

Rövid könyvnek, rövid ajánló dukál. 🙂

A nagypapámmal néztük anno együtt a filmet, és egyszer mindenképp szerettem volna elolvasni a könyvet, mert a film nagyon bejött. Azért jó pár év eltelt, míg a kezembe került a mű, de örülök, hogy a könyvespolcomon van, nem pedig csak kölcsönözve. 🙂

Maga a történet, szerintem filmen sokkal érdekesebb és emészthetőbb, mint könyvben, és ez abból adódik, hogy laikusként kicsit nehéz lehet követni a sok technikai leírást, míg a szemünk elé vetítve jóval egyértelműbb egy-egy mozzanat.

Bár rövid, mégis egy igen terjedelmes képet alkot mindenről és mindenkiről, tehát úgy gondolom, hogy felesleges lett volna tovább húzni a cselekményt. Viszont én a könyvbéli befejezéssel nem vagyok megelégedve, mert egy csöppet sutára sikeredett.

A vége miatt kapott ennyi pontot, meg amiatt, hogy a borító aranyozása a kezemen maradt, nem pedig a helyén. (Mondjuk ez a része a kiadást – kiadót – minősíti.)

*

Bagoly hétvége #10

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük