Fülszöveg

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz.

Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei.

Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3,5 pont

Kislány. Csoportok. Gyenge.

Az első részről írt szösszenetem itt olvasható.

Az első kiadást olvastam, így érdemben erről tudok nyilatkozni. Igen, rengeteg idő telt el, mióta A beavatottat insurgentolvastam – azóta láttam is –, de nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem a második részt is, mert előbb el akartam olvasni. Nem mondom, hogy nem kellett egy kis ösztönzés, hogy nekiálljak, mert bár az első kötet tetszett, de voltak fenntartásaim az írónő képességeivel és stílusával kapcsolatban. Sajnálatos módon ez be is bizonyosodott, így nem zavar, hogy csak most olvastam el, miután mondhatni, hogy lecsengett… A film azért érdekel, mert mintha picit más irányt vett volna az elgondolás, de hát pár kockából kiindulva nem tudok nyilatkozni.

Visszatérve a könyvhöz. Az első 250 oldalt simán törölném, mert dögunalom. Olyan részek vannak összeollózva, amiknél csak fogtam a fejem, hogy ez miért került bele, máskor meg, amit igazán ki kellett volna dolgozni, egy laza mozdulattal kettévág az írónő, és ugrunk egyet egy másik időpontra, helyzetre – teljesen érthetetlen lépésekben. Egyértelműen nem nőtt fel a feladathoz a szerző, az erős kezdés után, a második kötet totális leépülés. Ezt természetesen tetézik a logikai problémák – egyik oldalon segíteni kell a főhősnőnek a hajfésülésben, másik oldalt meg már maga nyirbálja le a haját. Mi van?

Tris végigpicsogja az egészet, jellemfejlődése zéró, pontosabban van, csak épp visszafelé, szóval mondhatni, hogy mínuszba húz a dolog. Ezenkívül baromi idegesítő, hogy képtelen eldönteni, hogy mi van vele, gyereknek tartja magát, vagy már felnőtt; egyik pillanatban mindent a szüleiért tesz, másikban meg elveszti az egész iránt a lelkesedést; húsz oldalanként újra elkezd fájni a válla, amit a következő 19 oldalon simán terhel és az ég világon semmi baja vele; totálisan skizofrén a csaj – attól eltekintve, hogy 3 csoport jellemjegyeit is hordozza.

Mi lett veled Tobias? A legjobb karakter is ingadozik a határozottság, Tris, csoportok, ráhatások között, vagy épp nem árul el semmit sem. Elég felületesre sikeredett ebben a kötetben, csak nagyon ritkán villan elő az az oldala, amiért az első kötetben imádni lehet. Ezenkívül totál kiakadtam azon, hogy nem tűnik fel neki, hogy nincs ott Tris, amikor elindulnak a végén a csatába. Esetleg egy búcsúcsók, mielőtt szétlövöm a fél társadalmat, vagy mielőtt én kapnék pár golyót…? Hát milyen szerelem ez?

Marcus-van-egy-titkom-de-csak-ködösítek szereplésétől a falra tudtam volna mászni. Alapból totálisan egy idegesítő, nagyképű, öntelt paraszt, de ez a húzzuk az ember idegeit beütése annyira az írónő vesszőparipája lett a könyv végére, hogy ha nem derül ki a végén az, ami amúgy teljesen sejthető, tuti magam írtam volna egy nem túl kedves levelet a szerzőnek.

Az írónő kinyírta az első kötetben megismert karakterek nagy részét, akik meg maradtak… nem pont a legjobbak.

Mivel nem emlékszem már az első rész minden mozzanatára halálpontosan, ezért nem vagyok benne biztos, hogy ott nem jött-e ez elő. Mármint a hit kérdése. Ebben a könyvben elég sok utalás van rá, hogy hisznek valamiben, valamilyen felekezet tagjai, stb. Muszáj egy „szórakoztató” műbe ezt belevinni? Mondjuk ha ilyesmiről sem ír az írónő, akkor kb. már semmi nem lenne benne, csak a futnak, harcolnak, dögunalmas párbeszédeket folytatnak háromszög.

Összességében: MI A SZ*R EZ?

Kiemelnék még egy dolgot, és ígérem, hogy erre a kötetre befejezem az ekézést. A fordítás minősége. Tisztában vagyok vele, hogy nem fizetik meg a fordítókat, sokszor olyan határidőket kell tartaniuk, amik már az embertelen kategóriába esnek, de ettől függetlenül, mennyire nehéz egy szinonimaszótárat elővenni? Persze ez valamilyen szinten a kiadó hibája, az, hogy nem alkalmaznak lektorokat, a szerkesztők munkáját nem felügyelik, vagy épp hozzá nem értő ül abban a székben, amelyik nem neki való. Akkor is! Könyörgöm!

Meg lehetett volna a 4 pont, de annyira rinyálósra és dögunalmasra sikeredett a könyv eleje, hogy képtelen lennék megadni neki ezt a pontszámot. A vége volt az, ami így is nagyon felhúzta, annak ellenére, hogy éreztem a zsigereimben, hogy valami hasonló fog történni.

Borítómustra: A régebbi kiadás esetében A beavatott borítója nálam ütősebbre sikeredett, mint A lázadóé. Bár ez is szép, de kevésbé tud megfogni. Erre föl, az újabb kiadásokon, amiken a filmhez kapcsolódó színészek, képek láthatóak, pont megfordult a dolog. Az első kötet kinézete számomra olyan lett, hogy simán elmennék mellette egy könyvesboltban, mert egyszerűen egy tucattermék képét mutatja.

*

Amit én olvastam
Veronica Roth: A lázadó (Divergent 2.)

Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2013
Oldal: 435
Egyéb: Könyvtári

*

– Nálad van fegyver? – kérdezi Peter Tobiastól.
– Nincs – feleli Tobias. – Úgy gondoltam, hogy az orrlyukaimból fogom kilőni a golyókat, úgyhogy az emeleten hagytam.

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük