Amikor még mindennap színházba jártam…

2015. április 11.

Elmaradt élménybeszámoló

Leánder és Lenszirom

meseopera

Erkel Színház

Így értékelem

Nem egyszer láttam, hanem nagyon-nagyon sokszor, és nem azért, mert annyira tetszett volna nekem. De ne fussunk ennyire előre.

Emlékeim szerint már többször szóba került a “gyerek elráncigálása olyan rendezvényre, amit utál” téma, szóval csak hangyányit érinteném most a dolgot. Az opera – véleményem szerint – nem az a műfaj, amit bármely kisgyerek torkán le lehet nyomni. Szerencsére már bevezették a korhatár szerinti ajánlást az Operaház táján, és kivételesen sikerült is elég jól eltalálni ezt a besorolást (8 éves kortól). DE! Még így is akad olyan Holdról pottyant értelmiségi, akit annyira megsütött a Nap, hogy nagyzolási vágyából fakadóan, ennél fiatalabb gyermekkel is megpróbálja tekinteni az előadást. Jobb esetben +3-as korosztályúval. Na, vajon mennyire rontja el mind a saját, mind az összes többi néző élményét? Pontosan. Nem szeretnék általánosítani, természetesen van olyan gyerek (6-8 év alatti), aki végigüli, és talán valamennyire még élvezi is, de a többsége jobban ellenne egy zenés gyerekműsoron, vagy bábelőadáson. Nem véletlenül nincs ötventonnányi “meseopera”. Áh, nem is részletezném.

Innen csókoltatom a “zeneszerzőt”, akinek a titulusához azért hozzábiggyesztenék egy kopimester jelzőt is. Mint a könyvsztorik esetében – sablon, kopizás – itt is igencsak felismerhetőek olyan darabok, amiket mintha már hallottunk volna valahol… Persze, csupa véletlenségből. Oké, vegyünk kölcsön a nagyoktól egy gyermekelőadásba, beszoktatás címszóval. -> Sajnálom, de ez még mindig kopi.

A rendezéstől veszettül tartottam, mert Zsótér úr korábbi operarendezése kicsapta nálam a biztosítékot. Szerencsére pozitívan csalódtam, tulajdonképpen olyan “apróság” miatt rónám fel ezt a munkáját, hogy nem gondolom éppen az operát könnyen énekelhetőnek, sőt kifejezetten megterhelőnek tartom…, erre fejjel lefelé “gurigázva” kell az egyik énekesnek teljesítenie a jelenetét. Kedves rendező úr, ön ezt meg tudja csinálni? Vagy csak elvárásai vannak? Nem is várnék választ, úgyis csak egy laikus néző vagyok, csak épp uuupsz… Én meg szoktam hallgatni a művészek véleményét is.

A díszlet szerintem nagyon szépre, részletesre sikeredett, akár egy mesekönyv rajzai elevenednének meg előttünk a színpadon, szóval a látvány miatt érdemes beülni rá, nem csak egyszer, hanem akár többször is. A jelmezre se lehet panasz, az is hozza egy gyerekelőadáshoz szükséges varázsos motívumokat.

A sztorihoz én szerintem már túlságosan idős vagyok, de el kell áruljam, hogy a kisebbek esetében is volt némi történeti homály. Viszont ami még inkább nem jött be, hogy a történetre próbálták ráerőszakolni a zenét, az operát. Minden más bosszúság eltörpül, sőt a gyerekek még élveznék is, ha nem kéne akaratosan megfelelni a zenei elvárásoknak, az operának. Bármennyire is van eltelve magától az Opera, sajnos azt kell mondjam, hogy a kevesebb, több lenne. Mindegy, úgyis a bevétel a fontos…

Mindazoknak, akik elég érettnek érzik a gyereküket.

Képek

Pontozásra fel! – (1-5; 5 a legjobb)

Cselekmény/történet: 4 – nyilván egy gyerek más szempontok szerint értékelné 😀

Zene: 3 – koppintásnak éreztem elég sokszor

Ének: 5 – züm-züm, jók voltak

Díszlet: 5 – mesés

Jelmez: 5 – szép

Jegyár: 5 – megfizethető

Ülőhely: 5 – jó helyen

‘Vendéglátás’: 5 – visszajáró vendéghez méltó

Egy színlap a sok közül

*

2014/2015

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük