Kelly Oram: Cinder ​és Ella

Papírzsepit elő!

*

Fülszöveg

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

5 pont

Cinder. Ella. Bőgés.

Néhány ismerősöm rajong a LOL könyvekért, és nyilvánvaló volt egy idő után, hogy kipróbálás alapon legalább egy könyvet el fogok olvasni közülük. Sokat hallottam erről a könyvről, és mit ad a jó tündér, könyvtárban pont ez a mű nézett vissza rám, így nem is volt kérdés, hogy velem jön.

Egy kicsit nehezebb időszakomban olvastam a könyvet. Most kérdezhetnétek, hogy akkor miért nem egy vidámabb darabbal ütöttem el a nem létező szabadidőmet… Nos, valahogy vágytam rá, hogy egy kiadósat bőghessek, és tulajdonképpen ezzel a könyvvel sikerült is ezt elérni. Nem vödörszámra ontottam a krokodilkönnyeimet, hanem kb. minden második oldalon elpityeredtem (lehet, hogy összegyűjtve mégis annyi lenne), mert egyszerűen szerintem lehetetlen ezt a sztorit sírás nélkül elolvasni.

Hogy lehet egy család ennyire elcseszett, empátia nélküli? Persze a világba kilépve, nap, mint nap tapasztalhatunk ilyesmit, de elolvasva, értelmezve, átgondolva, teljesen máshogy hat, mintha egy egyszerű hírként pörögne le a szemünk előtt hasonló a híradóban, ahol még minimum három szakasztott ugyanilyen hír is helyet kap. Olvasás közben igazán rádöbbenhet az ember, hogy mennyire elszemélytelenedünk, elhidegülünk mások problémái iránt, mennyire önzőek leszünk, és úgy képzeljük, hogy a mi problémánk a világon az egyedüli, de legalábbis a legnagyobb gond. De ez… hogy folyton savazták Ellát, hogy neki kéne megértőbbnek lennie a családdal szemben…? Ez már valahol a szánalmas kategória volt. Nem is értem, hogy valakinek hogy lehet az előbbre való, hogy pl. letörött a körme, minthogy, éppen a szeme előtt szenved súlyos balesetet egy családtagja.

A másik dolog, amin felhúztam magam, hogy komolyan, egy érzelmi sérült depis lányt egy szikla tetején lévő erkélyes szobában helyeznek el? Oké, hogy lépcsőzés miatt elkerülhetetlen – nem mintha, máshol mondjuk ne lenne erkély…, de akkor is. Azért hemzsegett hasonló húzásokkal a sztori, de nem szeretném az összeset leírni, főként, hogy ennyi erővel az egész könyvet is elolvashatnátok.

A címet először teljesen elcsépeltnek tartottam, de aztán olvasás közben rájöttem, hogy igenis találó a könyv számára, és rászolgált, hogy az elején díszelegjen; viszont a könyvborító nem nyerte el a tetszésem. Értem a koncepciót, hogy a szerkesztő mit akart elérni, de valahogy olyan személytelenné, és hideggé varázsolta számomra a külcsínt. Ha random mennék el egy halom könyv mellett, ami között ott van ez is, valószínűleg ott maradna részemről. Ergo: ne ítélj borító alapján! 😉

A moly.hu-s jelölés esetében el kell mondjam, hogy korábban – ősszel – kiolvastam már a könyvet. Csak néhány hónapnyi csúszásban vagyok az adminisztráció tekintetében. Szóval pont akkor kavarta fel megint az állóvizet, hogy kiadtak egy második kötetet is. Még gondolkozom rajta, hogy elolvassam-e. Ez a könyv annyira jól össze van rakva, annyira jóra sikerült, hogy tartok tőle – mint általában lenni szokott -, hogy a folytatás (harmat)gyenge lesz.

Nem szeretnék részletekbe menni, mert annál azért egy fokkal mélyebb a történet, meg a lélektani hatások is, inkább egy kerek egész esetén állnak össze. Igen, van egy rakat szereplő és helyzet, amikor egyszerűen a falat kaparná az ember, viszont az egész sztori, annyira megható, elevenbe vágó, hogy nem szabad kihagyni.

*

Amit én olvastam
Kelly Oram: Cinder ​és Ella

(Cinder ​és Ella 1.)

Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2015
Oldal: 400
Egyéb: Könyvtári

*

Kinyitottam a könyvet, az arcomhoz emeltem, beszippantottam az illatát, és az se érdekelt, ha emiatt a többiek bolondnak néznek. Mindig is imádtam a könyvek illatát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.