Donna MacMeans: A ​szerelem iskolája

Nem ezért a könyvért mentem.

*

Fülszöveg

A huszonhárom éves Emma kínzó öröksége és démonai elől menekülve maga mögött hagyja Londont, hogy a festői szépségű Yorkshire-ben új életet kezdjen egy előkelő leányiskola tanítónőjeként. Az ígéretes állás azonban nemcsak lehetőségeket, de buktatókat is rejt magában: Emmának ugyanis az irodalom mellett a szerelem tudományába is be kell vezetnie ifjú tanítványait. Mit tegyen egy fiatal nő, aki semmivel sem tapasztaltabb diákjainál, aki eddigi élete során inkább volt nevetség, mint vágy tárgya, és aki már keserűen beletörődött, hogy vénkisasszonyként öregszik meg az iskola oltalmazó falai között? Emma tapasztalatlansága beismerésével nemcsak állását kockáztatná, de őt üldöző, gonosz nagybátyjának is könnyen áldozatul eshetne. Nem marad más választása, mint hogy olyasvalakitől kérjen felvilágosítást, aki ezen a téren kellően tapasztalt. Közel s távol mindössze egy ilyen embert ismer: a köztudottan rossz hírű, léha és buja, de szívdobogtatóan jóképű festőt, Lord Nicholas Chamberst. A mogorva és magának való férfi kezdetben nehezen áll kötélnek, végül alkut ajánl Emmának: őszinte válaszokat ad a kérdéseire, ezek árát azonban maga szabja meg…

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4,5 pont

Emma. Festészet. Következő.

Tetszett, és nagyon-nagyon szerettem volna teljes mértékben szeretni, de egyszerűen a történet végére valahogy kifújt a könyv iránti lelkesedésem. Alapból ennek a sorozatnak – mint kiderült – a második kötetéért indultam. A könyvtárban meg úgy voltam vele, hogy akkor jöhet az első rész velem, mert tulajdonképpen az is eléggé érdekesnek tűnik. Fel voltam pakolva más könyvekkel is, így a második részt – ami egyébként a történet szempontjából nem releváns, de ezekről a családi körkönyvekről már jó sokszor írtam – otthagytam… és, ahh. Kár.

A történet maga jó volt, voltak pillanatok, amikor rajongtam érte, cselekmények, megmozdulások, amik nagyon ott voltak, és jó volt, hogy az író az adott eseményt kifejtette, meg persze voltak elcsépelt jelenetek is, amiken csak szerettem volna túllendülni, viszont összességében nem panaszkodhatom.

A két főszereplő – Emma és a Lord -, szerintem nagyon találóan lettek megalkotva, külön imádtam, hogy a hölgyben volt mersz, és elfogadta az egyes kihívásokat, szóval volt vér a pucájában. A kevésbé tisztességes úrról meg végül nyilván kiderül, hogy kenyérre lehet kenni. (Mint általában ezeknél a sztoriknál…)

Ajánlom a könyvet, de lehet, hogy inkább ősszel érdemesebb olvasni – hangulatosabb. 🙂 Várom, hogy megkaparintsam a következő kötetet, amit botor módon a könyvtárban hagytam. Még az a szerencse, hogy kb. 70 könyv várja körülöttem, hogy kiolvassam. 😀

Egyébként mostanában nagyon betalálnak ezek a festészettel, művészettel kapcsolatos könyvek. Hamarosan jövök egy hasonló témakörű könyvvel. 😉

*

Amit én olvastam
Donna MacMeans: A ​szerelem iskolája

(Chambers testvérek 1.)

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014
Oldal: 304
Egyéb: Könyvtári

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.