Kristan Higgins: Esküvő ​újratöltve

Elvesztettük egymást a könyvvel.

*

Fülszöveg

Miután ​az oltár előtt faképnél hagyta a vőlegénye, Faith Holland úgy döntött, egy másik városban kezd új életet. Néhány év múlva, immár idősebben – és egy kicsit bölcsebben is – elhatározza, hogy itt az ideje visszatérni a New York állambeli Manningsportba, ahol a családi szőlőbirtok és borászat, a Kék Gém Pincészet is található. Végre készen áll, hogy – egy pohár vörösbor mellett – szembenézzen a múltja kísérteteivel, amelyek közül az egyik Levi Cooper, a helyi rendőrfőnök – Faith szomszédja, valamint az egykori vőlegényének a legjobb barátja. Noha a nő egyre több dolgot vesz észre vele kapcsolatban- és nem csak a gyönyörű zöld szemét –, ami eddig nem tűnt fel neki, azt mégis nehezére esik elfelejteni, hogy a férfi kulcsszerepet játszott az esküvője meghiúsulásában.
Faithnek persze nemcsak a férfival kell megvívnia a maga csatáit, hanem a saját családjával is. Ha a rengeteg családi dráma nem tereli el a figyelmét, még az is meglehet, hogy valami rendkívül értékesre bukkan, és az élete olyan fordulatot vesz, amelyben ez idáig reménykedni sem mert.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4 pont

Szívás. Bor. Kékfrankos.

Szerettem volna egy olyan könyvet, amit el kezdek olvasni, és az utolsó lapnál tényleg véget ér a történet. Egészen addig sikerült ebben a tévképzetben élnem, amíg ki nem kerekedett, hogy hány testvére van a főszereplőnek. Ismeritek a családregényes körképeimet, hogy minden gyereknek, testvérnek muszáj, hogy legyen külön története, külön könyvben legyen megírva a sztorija. Szerintem ilyen romantikus könyvet soha a büdös életben nem fogok találni.

Amíg ezen lamentáltam, be kellett érnem ezzel a  sztorival. Azért jött velem a boltból, mert megtetszett a fülszöveg, az első egy-két oldal is elment, szóval nem volt további kérdés. A borítója is kellemesen szemnyugtató, egy cuki kutyával (á-há, milyen csalafinta marketing fogás!), mely nyilván Kékfrankost jeleníti meg. 😀 Hogy lehet egy kutyának, ennyire aranyos neve?

A történet azért is volt még szimpatikus, mert egy pincészetről is szó esik a fülszövegben, tehát azt gondoltam, hogy egy jó kis borozós könyvet tartok a kezemben. Csak csodálni tudom a főhősnőt, hogy ennyi szerencsétlen esemény – és természetesen pasizás – után nem lett masszív alkoholista. Szívás az élet, és neki kijutott belőle. Persze néhány félresikerült kapcsolat nem a világ vége, de azontúl, amikor több évnyi együttlét után kiderül, hogy a pasi… Nem kell folytatnom, mert egyáltalán nem agysebészet, hogy mi van a háttérben. Nem egy nyomozós történet, szóval nem is várható el tőle, hogy óriási rejtély legyen a háttérben, de az azért egy kicsit fáj, ahogy nyújtja a nyilvánvalót a szerző. Miért? Annyira jó ötletekkel tele lehetne nyomni, de ehelyett oldalak mennek el arra, hogy tényleg kimegyek és bontok egy üveg bort, mert az elkövetkező X oldalon a szerencsétlenkedés, vagy épp szócséplés folyik.

Vannak benne jó, vicces jelenetek, amelyek színesítik a történetet, de egész végig az volt az érzésem, hogy egyes cselekmények megszülése az írónőnek is nehezére esett. Ilyen esetben meg már az olvasó is csak nyűglődik. Úgy tudnám jellemezni, hogy egy jó történet, kicsit suta megjelenítéssel.

*

Amit én olvastam
Kristan Higgins: Esküvő ​újratöltve

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018
Oldal: 376
Egyéb: Itthoni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük