Caleb Krisp: Állítsátok ​meg Ivyt!

Itt is az esély.

*

Fülszöveg

Ivy, ​a tűzről pattant szobalány, aki önbizalomban sem szenved hiányt, ezúttal Londonban, egy koporsókészítő házaspár fogadott lányaként bukkan fel.
Ivytól azonban most is élő és holt alakok egész sora akar valamit. Egy csinos és fiatal örökösnő eltűnt és halottnak hitt bátyjáról szeretne többet megtudni. Trinity grófnő szelleme egy akciós temetés ügyében kísért. Mindeközben az ördögien gonosz Miss Always minden sarkon ott ólálkodik… Ivyt azonban mindez nem érdekli. Ő a legelbűvölőbb (kissé) halott lány egész Londonban, és az egyetlen, aki megtalálhatja Rebeccát. Ehhez azonban át kell jutnia egy másik világba. Vajon sikerül neki? (Kérdezhetnénk, ha nem Ivyról lenne szó!)

“Immár birtokomban volt minden információ ahhoz, hogy megszerezzem a Fellebben a fátyolt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ellopni a könyvet, de ez volt az egyetlen esély, hogy megtaláljam Rebeccát. Megszaporáztam a lépteimet, hogy lehagyjam az esőt – hiába –, átvágtam az úton, és akkor vettem észre a lányt, aki fel-alá járkált a ház előtt. Kikerültem egy lámpaoszlophoz kikötött kakiló lovat, és már majdnem az ajtóhoz értem, amikor a lány elém lépett, és a nevemen szólított.
Ami igen váratlanul ért.”

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4,5 pont

Borító. Óragyémánt. Folytatás.

Az első kötet értékelése után, úgy hagytam itt a sorozatot, hogy azért adok egy esélyt a második kötetnek is. Íme, itt az esély, amiről beszéltem. Milyen jó, hogy hallgattam a valahányezredik megérzésemre, és nem dobtam sutba ezt a sztorit! Hát gyerekek, mi ez a mentés! :O Komolyan mondom, mintha egy főnix születésének lettem volna tanúja!

Oké, azért nem magasztalom égig, de az első kötet után kellemes csalódás, és színtiszta felüdülés volt ez a könyv. Nem mentegetem a főhősnőt, Ivy soha nem fog megváltozni, hozza a stiklijeit, de mindenképpen kevésbé irritálóan, és nem totálisan “márcsakazértis helykitöltő” mivoltjában. Nem volt olyan érzésem, hogy akkor most 100 oldalt ki kéne dobni a könyvből, hogy élvezhető legyen, mert mindig történt valami és vááá, lekötötte a figyelmemet.

A borító szerintem kevésbé csábító, mint az első kötet esetében, de még így is kitűnik a többi lagymatag próbálkozás közül, amikbe néha belefutok egy könyvesboltba, vagy valamelyik könyvtárban. A sztorit színesítő ábrák, továbbra is csúcs-szuperek, és most olyan érzésem volt, mintha több is került volna bele a könyvbe. (Ha nem baj, nem fogom összeszámolni, hogy egyes kötetekben ténylegesen mennyi ábra volt.)

Egyébként nem kell továbbra sem agysebésznek lenni, hogy az ember lássa a sorok között meghúzódó összefüggéseket, de azt el kell ismernem így a második kötet végén, hogy inkább ilyen min. 10+ körüli gyerek kezébe való, és nem fiatalabbéba. Bár lehet, hogy előnyösebb a saját felfedezés mikéntje, mert előfordulhat a visszás “kötelező” szindróma. Összességében annyit tesz, hogy amíg kötelezőként egy könyvet esetleg kényszernek éreztünk, felnőtt fejjel már értékelünk. Ez a kötelezőségen, valamint az életkori érettségtől is függ. Tehát el tudom képzelni, hogy valakinek fiatalabb korában ez a könyv talán nem tetszene, de idősebb fejjel igen. Mondjuk nagyban hangulatfüggő is… Hagyjuk. A lényeg az, hogy érdemes egy esélyt adni, és ha talán most nem jön be, lehet, hogy egy-két év múlva igen.

Szerintem nem kell ragoznom, hogy a következő kötet is a közelemben van, igaz nem egy bokor alatt…

*

Amit én olvastam
Caleb Krisp: Állítsátok ​meg Ivyt!

Ivy Pocket 2.

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2017
Oldal: 304
Egyéb: Könyvtár

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük