Kendall Ryan: Az ​éjszaka ura

Piszkos Péntek

*

Fülszöveg

Ez ​volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.

Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.

És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.

Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.

Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”

Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.

Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

3 pont

Gyerek. Főbérlő. Piszkos.

Piszkos péntekes bejegyzés, így szerintem nem kell hosszabban részleteznem, hogy milyen könyvet takar az elkövetkező néhány sor. Aki lemaradt volna az ilyen típusú bejegyzésekről, annak itt egy kis emlékeztető.

Egyáltalán nem egy hosszú mű, hamar lehet vele végezni, így nem csoda, hogy gyorsan ledaráltam, minden különösebb megszakítás nélkül. Az alapötlet nagyon tetszik, de a tálalás… Te jó ég! Komolyan, mintha egy gyengébb fanficet olvastam volna. Nem az a kezdetleges iromány, de azért bőven lenne még mit csiszolni ezen a művön. Lehet, hogy a szerző rossz passzban volt, vagy a kiadói nyomás miatt lett egy csöppet összecsapott, de egyértelműen elvérzett nálam.

Szerencsére nem könyv formájában volt részem a műhöz, mert irtó cikinek tartom azokat a könyveket, ahol egy pasi pink (bocsánat, magenta) betűk mögé bújik. 😀 Komolyan, kinek az ötlete volt ez a betűszín? Totál igaz, hogy figyelemfelkeltő, de egyben rémesen kínos is. Egyébként el nem tudom képzelni, hogy a cím hogyan kapcsolódik a könyvhöz, de nem lepődök meg inkább már ezen sem.

Lehet, hogy mellétrafáltam, de mindenesetre a szerző ezzel a könyvével nem lopta be magát a szívembe. Adjatok neki egy esélyt, valószínűleg én vagyok ennyire szőrszálhasogató, de azért ne várjatok tőle csodát.

*

Amit én olvastam
Kendall Ryan: Az ​éjszaka ura

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2019
Oldal: 240
Egyéb: E-book

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük