Karen Hawkins: Kincsvadászok

Belekezdtem egy sorozatba…

*

Fülszöveg

Mary Hurst leghőbb vágya, hogy bejárja a világot, ám idős szülei egyetlen támaszaként mindeddig erre nem nyílt lehetősége. Egy nap azonban arról értesül, hogy az öccsét foglyul ejtették, és egy értékes aranyozott ónixdoboz szabadulásának záloga. Így hát a kalandvágyó Mary útra kel, hogy megszerezze a műtárgyat. Váratlan nehézséggel szembesül azonban Angus Hay, Erroll grófjának személyében, akire öccse a dobozt bízta.
Angus, aki maga is sötét múltjának foglya, gyanakodva fogadja a lány küldetését, és azzal vádolja Maryt, hogy csak ki akarja csalni tőle a felbecsülhetetlen értékű, hieroglifákkal díszített dobozt. Úgy próbálja vallomásra bírni a lányt, hogy bezárja kastélya egyik szobájába, ám nem számol Mary éles eszével és rendíthetetlen akaratával, valamint a vággyal, amely megállíthatatlanul húzza-vonja a lányhoz.
Karen Hawkins (Szerelmi alku) új sorozatában folytatja a Hurst család történetét, középpontjában egy ősrégi, értékes ékszerrel és a megszerzésére indított hajszával, amely gyökerestől felforgatja a testvérek életét.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

5 pont

Borító. Romantikus. Folytatás.

Spoilert tartalmazhat innen.

A General Press kiadó a romantikus könyvek kincsesbányája, így talán nem csoda, hogy van egy tonna könyvük nálam a polcokon, földön (khm, helyhiány, igazi könyvmoly életérzés). Ezt a könyvet is az előző évben szereztem be, emlékeim szerint még további két kötetével egyetemben. A negyedik részt meg egy másik vásárlás alkalmával. Legalábbis amikor a kezembe akadt ez a mű, utána felrémlett, hogy valamelyik könyvkupacban lehetnek további részei. Szerencsére nem kellett sokat turkálnom utánuk. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy megvan a fülszövegben említett másik sorozat bármely része. Az itthoni könyvekre egész jól emlékszem, ezért tartok tőle, hogy további keresgélés sem vezetne eredményre.

Tehát. Kincsvadászok. Mielőtt valaki arra gondolna, hogy tele lesz kalanddal és Indiana Jones féle megmozdulással ez a könyv…, nos, nem. Ebből a szempontból egy kicsit lehet, hogy becsapós a magyar cím. Mindenesetre a borító szerintem jobban megmarad az ember emlékezetében… 😀 Hupikék megjelenésével igazán figyelemre méltó. A kastélyt nem ilyennek képzeltem el a leírtak alapján, de hát ez van, a könyvek gondolati szabadságot biztosítanak.

Michael levelei szerintem egy-két kivételével bénák, rövidek és van, hogy az ég világon semmit sem adnak hozzá a sztorihoz. Úgy gondolom, hogy a szerzőnek volt egy elképzelése, hogy milyen jó fejezet elválasztók lesznek majd, de arra nem számított, hogy néhány jó levél kevés az összes fejezet elé. Szóval ezek egy kicsit csalódás számba mentek, de mindegy, túlélhető. Mondjuk először, amikor átlapoztam a könyvet, megállt bennem az ütő, hogy nyomdahibás példányt fogtam ki, mert van, hogy egy-másfél oldalnyi kihagyás is van a fejezet vége és egy levél között.

A történetet szerettem, a sablonok ellenére is. Bár tény, hogy bőven ellensúlyozták ezeket az ötletes megoldások is. Mindvégig volt egy kis Jane Eyre, A Szépség és a Szörnyeteg, meg Üvöltő szelek nosztalgiám. Jó érzéssel töltött el, így gondolkozom rajta, hogy a klasszikusokat újraolvassam.

A sorozat következő kötete már kikészítve az asztalra, sőt az első néhány oldalt már el is olvastam, így hamarosan annak az értékelésével is jövök. Nem ígérem, hogy következő hét hétfőn, mert akkorra mást néztem már ki, de ki tudja.

*

Amit én olvastam
Karen Hawkins: Kincsvadászok

Hurst amulett 1.

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2014
Oldal: 314
Egyéb: Saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük