Talán nem meglepő, hogy folytatással jövök…

*

Fülszöveg

Robert Hurst már évek óta üldöz egy nőt, követi a nyomát, és hiába veszti szem elől, újra és újra a keresésére indul. Ez az asszony Moira MacAllister – vagy Mrs. MacJames, vagy Mrs. Randolph, attól függően, hogy éppen milyen nevet használ. Moira nem mindennapi teremtés: vörös hajú, igéző szépség, virtuóz módon bújik egyik szerepből a másikba. Robert először a Brit Birodalom ügynökeként szegődött a nyomába, de a mostani indokai már inkább személyesek…
Nemcsak az asszony után nyomoz ugyanis, hanem azt a családi amulettet is meg akarja kaparintani, amelynek megszerzésére Moira is megbízást kapott. Ki melyik oldalon áll, ellenfelek vagy szövetségesek ők valójában? És bár a kettejük élete a múltban egy rövid időre már összekapcsolódott, most, hogy a sors megint egymás mellé sodorta őket, vajon képesek-e arra, hogy a kölcsönös vonzalomnál erősebb kötelékre leljenek, amely összefűzheti az életüket egyszer és mindenkorra?

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

5 pont

Borító. Romantikus. Folytatás.

Spoilert tartalmazhat innen.

Simán vissza tudjátok keresni a két korábbi kötetről szóló bejegyzésemet, mert mint ismeretes, könyveken átívelő kalandról írok hetek óta. 😉 Az előző kötet nekem egy kicsit csalódás volt, nem az elvárásaimnak megfelelő kalandmennyiséget tartalmazott, de szerencsére ennél a könyvnél minden apró mozzanat nagyon tetszett.

Mielőtt a belsejére térnék ki jobban, nézzük a külcsínt. Egy kicsit vicces, hogy a kiadó borító fazonírozáson vett részt, így a két korábbi könyv esetében a jól megszokott, kemény fedeles, fényes borítólapos kiadás van meg, míg ennél a kötetnél egy kicsi, matt, puha fedelű. Ne értsetek félre, imádom ezt a borítót, csak sajnálom az egység megbomlását. A színek és a karakter szerintem nagyon el lett találva, így ha nem is tudnám, hogy egy sorozat harmadik kötete, lehet, hogy simán, egymagában is megvenném, csak a borítója miatt. Szóval megint pacsi a tervezőnek.

A történet sajnos továbbra is rövidre van szabva, de most jól ki is van töltve azért cselekménnyel, nem éreztem, hogy lettek volna benne üresjáratok. Néhol azért simán lehetett volna részletesebb a leírás, cselekmény (nem, nem azoknál a jeleneteknél – rossz az, aki rosszra gondol!), de végül is, jó volt ilyen tempóval is. Most több mellékszereplő is volt, akit megkedveltem (pl. Buffon), és kár érte, hogy csak ilyen rövidke epizód jutott nekik.

A levelek végre elnyerték értelmüket ebben a könyvben, amit eddig egy kicsit hiányoltam. Rendesen kikövezték az utat az utolsó kötetig, felcsigázták a kíváncsiságomat, és az a meglepő, hogy nem csak a záró kötethez hozták meg a kedvem, hanem a szerző másik emlegetett sorozatához is. (MacLean átok)

Az utolsó rész kb. egy méterre pihen tőlem, remélem, hogy lesz időm kiolvasni – és bejegyzést is gyártani –, mert az elkövetkező két és fél hét megint sűrűre sikeredett, elég rendesen be vagyok táblázva. Szurkoljatok, hogy legyen egy kis időm.

*

Amit én olvastam
Karen Hawkins: A ​veszély vonzásában

Hurst amulett 3.

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016
Oldal: 240
Egyéb: Saját

Lehet, hogy Miss Smythe-Haughton kiváló titkosírás-szakértő, és nagyszerűen képes szót érteni a helybeliekkel, és lehet, hogy ő az egyetlen nő, aki úgy üli meg a tevét, mintha erre született volna, de úgy táncol, mint egy sánta medve. Mivel a szúfi nem parancsolta meg, hogy verjék el, feltételezem, kiváló a humorérzéke.

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük