Te quiero puta

Nem kell lefordítani a címet. 😀


A honlap téli kinézetét lecseréltem, mondanám, hogy tavaszira, de elég darkos lett szerintem ahhoz, hogy ezt állíthassam róla tiszta szívvel. A téli dizájn amúgy is tetszett a színeivel, így arrafelé keresgéltem; és tényleg nem akartam ennyire sötétre venni a figurát most, de nem segített a döntésben ez az elromló időjárás, meg ez az egy hete tartó karantén mizéria.

Most nem arról van szó, hogy nem mehetnék el a boltba, vagy a hegyekbe egyet kirándulni, de nem leszek paraszt. Egy hete jöttem haza külföldről, és bár az égvilágon semmi bajom, semmi tünetet nem produkálok, nem leszek másokkal szemben kockázati tényező. Már akkor tudtam, hogy home office-ban tolom majd a melót, meg a hűtőben is van kaja, szóval belefér ez a kis kényszerpihenő, de a várttal ellentétben, mégsem akkora móka a négy fal  között maradni. Nem arról van szó, hogy ne lenne mivel lehetőségem lekötni magam (olvasás, rajzolás, írás, stb.), csak szimplán egy külföldi lébecolás után, ki tudna megülni a seggén, bezárva? Tiszta szenvedés.

De maradjunk csak a kinézetnél, azért a menü egy kicsit halványít a sötét benyomáson… Még egy picit kozmetikázom, aztán megbékélek vele egy időre. 😀 (Imádom ezt a színkombinációt. <3) A kredit szokás szerint az Impresszumban lesz, valamint lehet, hogy aktiválok néhány új bejegyzés fejléc képet is. Addig is itt van egy kis zene, aminek a címét még véletlenül se fordítsátok le.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük