Egy kis nyomozás…

*

Fülszöveg

Minerva Kenny imádni való nőszemély, de sajnos hajlamos „kölcsönvenni” csinos apróságokat. Mentségére szóljon, hogy néhány nap múlva visszacsempészi az elcsent tárgyat a jogos tulajdonosnak. Amikor William Barrett, a sokak által gyűlölt londoni üzletember rájön Minerva kínos kleptomániájára, zsarolni kezdi a nőt. Ám a zsarolót nemsokára holtan találják a dolgozószobájában.

Minerván kívül tucatnyi más embernek lett volna indoka eltenni láb alól Barrettet. Sőt, módja is! De ki tette valójában?

A sorozat minden kötete önálló detektívtörténet.

Mrs. Jeffries, a csavaros eszű házvezetőnő minden gyanús esetben rávezeti munkaadóját, a kedves, de pengeagyúnak éppen nem nevezhető Witherspoon felügyelőt a helyes megoldásra. Remek logikájával és elsőre ártatlannak tűnő kérdéseivel sorra göngyölíti fel a rejtélyeket, ráadásul mindig készen áll egy kis saját nyomozásra is.

*

A könyv értékelése
(1-5; 5 a legjobb)

4,5 pont

Angol. Nyomozós. Borító.

Pont mielőtt jött volna ez a koronás hiszti, meg bezártak volna a könyvtárak, volt szerencsém egy kis sétát tenni az egyikben, és kivenni néhány könyvet. Korábban már átrágtam magam két köteten ebből a sorozatból, amik inspiráltak arra, hogy ezt a részt is kikölcsönözzem. Mint tudjátok, én inkább a romantikus kategóriában szoktam olvasni, és a krimi szekcióba csak néha belepillantok, belekotorászok, hogy azért egy kis “más típusú” könyvet is olvassak.

Szerintem már a korábbi résznél is írtam, hogy a magyar kiadás sajnos nem követi az eredeti sorrendet, így amit most harmadiknak olvastam, valójában a hetedik kötet volt. Ez nagyon sok vizet a nyomozások szempontjából nem zavar, mert minden kötet egy-egy külön sztori, gyilkosság, így simán lehet érteni akár csak ennek a kötetnek az elolvasása után, hogy is működik Witherspoon háznépe. Annyiból azért egy kicsit zavaró, hogy a személyzet között fellépő… kapcsolatok, titkok, így egy kicsit háttérbe szorulnak, más érzetet adnak olvasás közben. Például Smythe nagyon titokzatos, és biztos vagyok benne, hogy a korábbi kötetekből, azért tudhattunk volna meg dolgokat még róla.

Remélem, hogy a kiadót a jelenlegi helyzet nem veti nagyon vissza, és a további kötetek is meg fognak jelenni. Vagy tényleg kénytelen leszek ezt is angolul olvasni, ami ellen nem lenne semmi panaszom, de mégis jobb magyarul. 😀

Ez a borító jó rikítóra sikerült, de mesterien meg van komponálva. A bűncselekmény utolsó felvonása és egy lehetséges indíték is szerepel rajta, és bár együttesen a színvilág nem tetszik, de nem tagadhatom, hogy rögtön kiszúrtam a polcon, hogy ez egy olyan szerző műve, akitől már olvastam. A fedlap belseje meg olyan gyönyörű lila, hogy még visszagondolva is csorgatom rá a nyálam. Természetesen nem maradhatott el a megszokott ábra sem, most épp a lakókörnyezetről, ami szintén a kedvenceim közé emelte ezt a sorozatot. Valamint a szereplők felsorolása is megtalálható a könyv elején, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nyomon lehessen követni, hogy ki-kicsoda. Egyszóval: imádás.

A sztoriban vannak szép terelések elfele a tettesről, de azért rá lehet jönni, hogy ki volt az, és… innen nem folytatom ezt a boncolást, mert akkor túl sokat árulnék el. Olvassátok el, nyomozzatok, hogy ki lehet az elkövető. 😉 Egyébként igazán megmosolyogtató, hogy szinte minden szereplő elsőre azt hiszi magáról, hogy legalább minimálisan tud főzni. Az egészben csak azt nem értettem, hogy Luty miért nem ajánlotta fel előbb a szakácsát, legalább a személyzet megsegítésére, akár csak egy kisebb kosár átküldésével, valamint Lady Cannonberry, miért nem ajánlotta fel a szakácsa segítségét, főként, ha pödör a felügyelő után.

Olvassatok, nyomozzatok!

*

Amit én olvastam
Emily Brightwell: Mrs. ​Jeffries főzni kezd

Mrs. Jeffries 7.

Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2018
Oldal: 280
Egyéb: Könyvtári

Tags:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük